9. fejezet - Ismerlek!

Hát helóóó.:3 A kommenteknek annyira örültem, hogy azt elmondani sem lehet.:* Imádlak titeket.:)

 Nah, a részhez nincs hozzáfűznivalóm, meg ezt a szöveget senki nem szokta elolvasni, csak az, aki unatkozik vagy akit érdekel. Én is ezt csinálom, meg tapasztalat.;)

Jó olvasást!<3

9. FEJEZET - ISMERLEK!

Másnap fáradtan keltem fel, mintha egy szemhunyásnyit sem aludtam volna - ami annyira nem is túlzás, mert egész éjjel egy dalt gyakoroltam, amit sebtében írtam és komponáltam, de még így sem lett olyan rossz. Szinte magától jöttek a sorok, alig győztem őket papírra vetni. Az információkból, amiket megkaptam most a Globe színházban lesz a meghallgatás, ráadásul gitár, vagy zongorakísérettel, esetleg anélkül, saját számmal. Izgalmas lesz, az egyszer biztos! Kíváncsi vagyok a sok tehetségtelen lányra, akik azt hiszik, van esélyük.

- Coooriiiinnaaa! - énekelte Sarah, miközben berontott a szobámba egy tálca kajával.
- Mi van? - kérdeztem ijedezve, majd mikor felnevetett én is elmosolyodtam.
- Hoztam kaját meg teát.
Szép lassan, ráérősen megreggeliztem,majd felvettem egy hosszú, fekete farmert és egy masnis pólót, hozzá illő kötött pulcsival. Odakint elég hideg volt, ráadásul az eső is szemerkélt. Kivasaltam a hajam, s leugráltam a lépcsőn, hogy felvegyem a cipőmet. Barátnőm anyukája mosolyogva köszöntött, végül Sarah is lejött, felöltözve, stílusosan.
- Akkor mi megyünk is, szia anya! - kiáltott boldogan, én pedig csak integettem.
Siettünk, ahogyan csak tudtunk, de még így is kifogtuk az esőt. Mondhatom, csodálatosan néztünk ki, főleg én...
Odaértünk a színház elé, ahol csak pár ember lézengett, gondolom a többiek bent voltak már, és nem fagyoskodtak. Beléptünk az ajtón, s a sok, kifestett szemű lány tekintete szegeződött nekünk.

Órákig ültünk ott, és beszélgettünk, meg néztük a lánykákat, akik között egyre több volt a szomorú arc. Ekkora csalódást okoztak volna nekik a fiúk? Mily szomorú... Unalmamban elkezdtem a telefonomat birizgálni, így már nem volt olyan elviselhetetlen a többiek gyakorolgatása, próbálkozása, sőt, még egy vers is megfogalmazódott a fejemben! Isteni vagyok.
Pár óra elteltével azonban rám került a sor. Szívem a torkomban dobogott, bár nem értettem, miért. Izgatott voltam, így görcsösen kezdtem el kapaszkodni barátnőm pulcsijába, aki bátorításképp csak mosolygott és bejött velem. A fiúk mosolyogva fogadtak, majd megpillantották a mellettem osonó Sarah-t, s a szőkeség arcára döbbenet ült ki.
- Sziasztok - köszöntem őszintén mosolyogva.
- Hello Corinna, ki ez a lány, akit ma hoztál? - kérdezte Niall kissé megszeppenve, pedig nekem lenne okom meglepődésre: megjegyezték a nevem!
- Sarah Collins - suttogott zavartan.
A fiúk elkezdtek tanácskozni, amiből csak apró neszeket hallottam. Most mi van?
- Ööö, rendben, mit hoztál nekünk? - nézett rám aranyos mosollyal Harry.
- A dalom címe 'In the Silence of the Shining Sky'* - mondtam büszkén, s odaültem a zongorához. Az első hangok leütése után kissé elbizonytalanodtam, de rendben ment minden. Elkezdtem énekelni:

Whenever cold tears overflow

And when that moment will come,

You'd probably be searching for that light.

And already broke darkness.

That scarlet voice singing

Dyes this chest with its color

As if yearning to hear

That pure melody.

In the silence of the shining sky

My garden grows.

Someday you will reach

The other side of the sea/shore.

The moon guarding the night

Keeps humming a lullaby

Until the children's eyes will stop crying

And they'll drown in their dreams.

Goodbye...

For I will never see you again.

This pain throbbing in my chest

Caused by the brutal yet tender night.

In the silence of the shining sky

Your home of return stays

Where the moons falls in the dark

A narrow road will guide you.

Back to the start.

Mikor végeztem, a fiúk ámulva néztek, majd egyértelmű jelét adták annak, hogy tetszett nekik: elkezdtek tapsolni és fütyülni. Mérhetetlen boldogság robbant szét a mellkasomban, amiért elismerték a dalt.
- Fenomenális! Érted?! Csodálatos! Született tehetség vagy! - ölelt meg Harry, minek következtében furcsa érzések kavarogtak bennem. Melegség, ismerős, jóleső melegség... A karjai, ahogy tartja azokat, mintha már éreztem volna valahol.
Mikor felébredtem ebből az állapotból, láttam, ahogy Niall és Sarah félrevonulnak, és beszélgetni kezdenek.

Niall szemszöge

Odamentem Sarah-hoz, és félrehívtam. Beszélnem kell vele! Már évek óta nem láttam...
- Bocs, hogy így megrohamozlak, de... te vagy az a Sarah?
- Azt hiszem, igen - mosolygott édesen - Ha a régi osztálytársadra gondolsz, akkor mindenképp én vagyok az! - nevetett csilingelő hangon.
- Olyan rég találkoztunk! Nagyon jól nézel ki, jobban mint évekkel ezelőtt - mondtam büszkén, mire furcsán nézett rám - Annyira örülök, hogy látlak!
- Én is. Nagyon hiányoltam a marhaságaidat - fintorgott egyet, majd a kezembe nyomott egy cetlit - Itt a számom, majd beszélünk - kacsintott, s elköszönt tőlem, mert már indultak volna.
Boldog voltam. Ez a lány volt az akkori legjobb barátom, de sosem volt több, mint egy barát. Persze, most már megszépült meg minden, de ez még nem jelent semmit.
Elhatároztam, hogy holnap elhívom őt egy sétára. Jó lenne már beszélgetni valamiről.

~~~

*Ez eredetileg egy Japán zene, aminek az angol fordítását láthatjátok. Írói szabadság, yeah~
Mit gondoltok a fejezetről? Na és Sarah és Niall kapcsolata?:))