No, azért vannak itt, akiknek tetszik amit csinálok. Legalábbis, ezt vettem le a néhány kommentből. Nem, ezzel nem arra akarok utalni, hogy haragszom, mert nem írtok rendszeresen. Csak jó ezt tudni.:) Imádlak titeket.<3 PLUSZ, új ötlet! Hamarosan talán véghez is viszem blog formájában.:D Ilyesmit még nem nagyon olvastam, ezért szeretném megvalósítani.:D
Ja, boldog karit mindenkinek.:)<3
Ja, boldog karit mindenkinek.:)<3
Jó olvasást.:*
8. FEJEZET - HARANGVIRÁG
- A neve... A neve - motyogta alig érthetően.
Hirtelen a fejéhez kapott, s látszólag fájdalmai voltak.
- Sajnálom Harry... Olyan, mintha valami meggátolná, hogy emlékezzek...
Csak szótlanul odasimultam anyához. Ezzel a dologgal kapcsolatban nekem sincsenek jó érzéseim. Sőt, mintha egyre homályosabb lenne minden ezzel a dologgal kapcsolatban. Vajon annak a lánynak köze van ehhez? Bár, ő csak egy egyszerű lány... De azóta érzem ezt, mióta találkoztunk vele. Akkor, mégis miért fut minden szál ahhoz a lányhoz? Lehet, csak én gondolom így? Túl sok a megválaszolatlan kérdés...
Hirtelen a fejéhez kapott, s látszólag fájdalmai voltak.
- Sajnálom Harry... Olyan, mintha valami meggátolná, hogy emlékezzek...
Csak szótlanul odasimultam anyához. Ezzel a dologgal kapcsolatban nekem sincsenek jó érzéseim. Sőt, mintha egyre homályosabb lenne minden ezzel a dologgal kapcsolatban. Vajon annak a lánynak köze van ehhez? Bár, ő csak egy egyszerű lány... De azóta érzem ezt, mióta találkoztunk vele. Akkor, mégis miért fut minden szál ahhoz a lányhoz? Lehet, csak én gondolom így? Túl sok a megválaszolatlan kérdés...
Corinna szemszöge
Buszra szálltunk, ami a város határához vitt minket. Onnan gyalog folytattuk utunkat.
- Amúgy hova megyünk? Most már igazán elárulhatnád - szólalt meg Sarah.
- Majd mindjárt odaérünk - kacsintottam.
Buszra szálltunk, ami a város határához vitt minket. Onnan gyalog folytattuk utunkat.
- Amúgy hova megyünk? Most már igazán elárulhatnád - szólalt meg Sarah.
- Majd mindjárt odaérünk - kacsintottam.
Elértünk egy nagyobb erdő felé, ami kívülről hátborzongatónak tűnt, ugyanakkor valahogy úgy érzem, biztonságot ad. Láttam barátnőm ijedt arcát, mire akaratlanul is elmosolyodtam.
Az utunk során megfigyeltük a mókusokat, vidáman csicsergő madarakat és hatalmas fákat. A természet által festett képet bármely művész megirigyelhette volna.
Már úgy éreztem, közel járunk, így egy nyugtató pillantást küldtem Sarah felé. Szép lassan haladtunk, mikor megpillantottunk egy fekete macskát. Nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget, így tovább mentünk. Hamarosan ismerős illat lengte körbe a környéket.
Az illat mellé gyönyörű látvány társult a több száz virág képében.
- Harangvirágok... - suttogtam elámulva, majd éreztem, hogy valami forró, nedves dolog csorog le az arcomon. Emlékképek villantak be, nem is tudom honnan.
,,- Nézd bátyus, mennyi szép virág! - mondta elámulva egy kislány, ahogy a sok gyönyörű növényt nézte.
- Azok ott harangvirágok. Anyu mondta! - kiáltott büszkén mosolyogva egy kisfiú.
- Te olyan okos vagy! Bárcsak én is annyit tudnék, mint te - sóhajtott meghatódva a másik.
- Figyelj, legyen ez a hely a mi titkunk. Rendben? - kérdezte komolyan a fiú, majd felemelte a kisujját. A kislány rábólintott, majd megszorította bátyja ujját."
Ez a hely... Varázslatos.
Szinte teljesen megfeledkeztem magamról, így odaszaladtam a virágokhoz, s mohón szedni kezdtem őket.
Azonban ekkor egy furcsa érzés mart belém. Valaki hangja megszólalt a fejemben.
,,Olyan vagy, mint egy gyenge, ici-pici virág."
- Corinna? Corinna, minden rendben? Úgy elsápadtál... - rázott meg aggódva barátnőm.
- M-minden rendben... - mosolyt erőltettem az arcomra. Persze, neki nem tudtam hazudni, egyből látta a tekintetemből, hogy valami nincs rendjén, de volt olyan figyelmes, hogy nem kérdezett rá többször. Segített leszedni a virágokat, amiért hálás voltam neki. Elidőztünk még itt néhány órácskát, majd végül is hazamentünk. Nem váltottunk szót egymással, felesleges lett volna, s a csönd sem volt kínos. London... Egy világváros, mely Viktória királynő uralkodása alatt virágzott ki... De vajon mi lehet a felszín alatt? Hova tűnt az a sok szenny, ami egykor körülvette az itt lakó embereket? Egyáltalán miért gondolkodom ilyeneken? Teljesen megőrültem...
Amint hazaértem, bevágódtam a szobámba, a virágokat pedig vázába tettem. Kinyitottam a naplómat, majd elkezdtem olvasni a régebbi bejegyzéseket. Vicces, mennyire megbír változni egy ember pár év leforgása alatt.
Minden kislány arra vágyik, hogy egyszer hercegnő legyen, és jöjjön érte a szőke herceg fehér lovon. Nos, néhány évig én is ebbe a kategóriába tartoztam, de ez hamar megváltozott. Azért közösítettek ki, mert elvesztettem a szüleimet. Mily nevetséges. Minden ember önző, úgy akarnak feljebb jutni az amúgy is szánalmas életükben, hogy másokat eltaposnak. Bár úgy beszélek, mintha én különb lennék...
,,Kedves naplóm!
Teljes a zavarom... Olyan, mintha két személy is élne bennem. Borzalmas... Ráadásul könnyen elérzékenyültem, ami gond.
Viszont, ma elvittem Saraht arra a helyre, amire emlékeztem valamennyire. Gyönyörű harangvirágok nyíltak mindenütt, igazán meseszép volt.
Te jó ég! Holnap egy újabb meghallgatás lesz... Erre nem vagyok felkészülve. Azt sem tudom, mit akarok énekelni... Majd valami olyat, amit nagyjából tudok is. De mindegy, most elmegyek aludni. Nagyon fáradt vagyok.
Az utunk során megfigyeltük a mókusokat, vidáman csicsergő madarakat és hatalmas fákat. A természet által festett képet bármely művész megirigyelhette volna.
Már úgy éreztem, közel járunk, így egy nyugtató pillantást küldtem Sarah felé. Szép lassan haladtunk, mikor megpillantottunk egy fekete macskát. Nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget, így tovább mentünk. Hamarosan ismerős illat lengte körbe a környéket.
Az illat mellé gyönyörű látvány társult a több száz virág képében.
- Harangvirágok... - suttogtam elámulva, majd éreztem, hogy valami forró, nedves dolog csorog le az arcomon. Emlékképek villantak be, nem is tudom honnan.
,,- Nézd bátyus, mennyi szép virág! - mondta elámulva egy kislány, ahogy a sok gyönyörű növényt nézte.
- Azok ott harangvirágok. Anyu mondta! - kiáltott büszkén mosolyogva egy kisfiú.
- Te olyan okos vagy! Bárcsak én is annyit tudnék, mint te - sóhajtott meghatódva a másik.
- Figyelj, legyen ez a hely a mi titkunk. Rendben? - kérdezte komolyan a fiú, majd felemelte a kisujját. A kislány rábólintott, majd megszorította bátyja ujját."
Ez a hely... Varázslatos.
Szinte teljesen megfeledkeztem magamról, így odaszaladtam a virágokhoz, s mohón szedni kezdtem őket.
Azonban ekkor egy furcsa érzés mart belém. Valaki hangja megszólalt a fejemben.
,,Olyan vagy, mint egy gyenge, ici-pici virág."
- Corinna? Corinna, minden rendben? Úgy elsápadtál... - rázott meg aggódva barátnőm.
- M-minden rendben... - mosolyt erőltettem az arcomra. Persze, neki nem tudtam hazudni, egyből látta a tekintetemből, hogy valami nincs rendjén, de volt olyan figyelmes, hogy nem kérdezett rá többször. Segített leszedni a virágokat, amiért hálás voltam neki. Elidőztünk még itt néhány órácskát, majd végül is hazamentünk. Nem váltottunk szót egymással, felesleges lett volna, s a csönd sem volt kínos. London... Egy világváros, mely Viktória királynő uralkodása alatt virágzott ki... De vajon mi lehet a felszín alatt? Hova tűnt az a sok szenny, ami egykor körülvette az itt lakó embereket? Egyáltalán miért gondolkodom ilyeneken? Teljesen megőrültem...
Amint hazaértem, bevágódtam a szobámba, a virágokat pedig vázába tettem. Kinyitottam a naplómat, majd elkezdtem olvasni a régebbi bejegyzéseket. Vicces, mennyire megbír változni egy ember pár év leforgása alatt.
Minden kislány arra vágyik, hogy egyszer hercegnő legyen, és jöjjön érte a szőke herceg fehér lovon. Nos, néhány évig én is ebbe a kategóriába tartoztam, de ez hamar megváltozott. Azért közösítettek ki, mert elvesztettem a szüleimet. Mily nevetséges. Minden ember önző, úgy akarnak feljebb jutni az amúgy is szánalmas életükben, hogy másokat eltaposnak. Bár úgy beszélek, mintha én különb lennék...
,,Kedves naplóm!
Teljes a zavarom... Olyan, mintha két személy is élne bennem. Borzalmas... Ráadásul könnyen elérzékenyültem, ami gond.
Viszont, ma elvittem Saraht arra a helyre, amire emlékeztem valamennyire. Gyönyörű harangvirágok nyíltak mindenütt, igazán meseszép volt.
Te jó ég! Holnap egy újabb meghallgatás lesz... Erre nem vagyok felkészülve. Azt sem tudom, mit akarok énekelni... Majd valami olyat, amit nagyjából tudok is. De mindegy, most elmegyek aludni. Nagyon fáradt vagyok.
2012. június nem tudom hanyadika."
Hozzad gyorsan a kövit, mert rohadtul kiváncsi vagyok...Harry húga lesz? Louissal összejön? Ha igen, a többiek mit fognak szólni? Harry anyukája tudta, hogy hogyan hívják, csak nem akarta elárulni? És ha igen, akkor miért nem? Sarah kivel fog összejönni? Adam mit akar tőlük, és végül, ha Sarah összejön valamelyik fiúval, akkor mit fog szólni hozzá Adam, és az anyukája? Szóval gyorsan hozdd!!!!! Amúgy nagyon jól írsz. Sok blogot olvastam már a fiúkról, de ez eddig a legjobb! Amúgy neked ki a kedvenced? Nekem Niall <3
VálaszTörlésJaj, annyira boldog vagyok, hogy tetszik.:33 Megpróbálom gyorsan hozni, de el vagyok havazva - szó szerint.:'D
TörlésHarry anyja tényleg nem tudta, hogy hívják, mivel valami meggátolta, hogy emlékezzen (ez a távolabbi fejezetekben jobban ki fog jönni)
Nos, Sarah még ugye nem is ismeri a fiúkat, de egyszer biztos megismeri. Nem mondom el, kivel fog összejönni, mert csak.:P Nem szeretek elárulni dolgokat. Adam még szörnyen sokat fog kavarni, és egyáltalán nem az, akinek mutatja magát.
Tényleg köszönöm a dicséretet, igazán jól esik.<33
Egyébként nekem Harry és Niall a kedvencem, és nem fog összejönni Louval.:D
Remélem nem árultam el túl sokat, és még egyszer köszönöm.:*
A tesóm is olvassa a blogot és neki is nagyon tetszik. Neki Loui a kedvence, és mindketten nagyon várjuk a folytatást. Amúgy a blogok közül, amiket olvastam, ez a leghihetőbb!!!!!!!!!!!!
TörlésRemélem hamar lesz következő :D
VálaszTörlésMa megpróbálom felrakni.:)) Örülök, ha tetszik.:3
Törlés