7. fejezet - A "rejtély" kulcsa

Hello! Íme, itt vagyok nyunyukák.*-* Megint késtem, de remélem ezzel a résszel felgyorsulnak az események, és nem árultam el túl sokat. Nem is sejtitek, mekkora elmebeteg vagyok.:"DD Jó olvasást.^^

Puszii xx

7. FEJEZET - A "REJTÉLY" KULCSA

Sarah szemszöge

- Te hogy kerülsz ide? - kérdeztem meglepetten.
- Jaj, cica, nehogy már ne tetsszen neked, hogy elutaztam ide, csakhogy lássalak. - karolt át.
- Oh, Adam, ezt igazán nem kellett volna...
- Ugyan, neked bármikor. - kacsintott.
- Itt meg mi folyik? Ez meg mit keres itt? - jött ki barátnőm a konyhából.
- Szia neked is, Corinna. - nézett rá lekezelően, de láttam a szemében valamit...csak nem...?!

Corinna szemszöge

- Adam. miért vagy itt? Tudtommal semmi közünk nincs hozzád, csak ismerünk, tehát légy oly kedves, húzz el a házból!
- Én csak Saraht akartam látni, de ha te így akarod... - mondta, s ezzel kilépett az ajtón - Még látjuk egymást itt!

- Mekkora egy idióta! Minek jött ide? Egyáltalán mit akar még tőled? - néztem barátnőmre.
- Ki tudja. De nem is ez izgat. Ha minden igaz, te még indulni fogsz egy One Direction meghallgatásra. - kacsintott, majd bement a nappaliba, én pedig a szobám felé vettem az irányt. Bekapcsoltam a gépem, mert kíváncsi voltam, miképp zajlik az élet a közösségi portálokon.  Facebookon semmi érdekes nem volt, néhány -volt- osztálytársam kiélte magát, mert ugye eltávoztam a suliból. Ezt ennyiben hagytam, majd bejelentkeztem twitterre. Szépen legörgettem, végül megláttam egy érdekes tweetet:

@Louis_Tomlinson ez egy jó nap volt.:)) Igaz, @coriistyles ?:D

Kicsit ledöbbentem, hisz mégis csak Louis Tomlinson jelölt meg, a 1D tagja. Örülnöm kéne? Lehet. Mindenesetre, büszkeséggel tölt el, hogy én elértem azt, amit más tinilányok csak álmukban tehetnek meg. Igen, kicsit nagyképű vagyok. De kit izgat? Engem biztos nem. Úgy döntöttem, visszacsipogok.

@coriistyles sártenger.:'ddd @Louis_Tomlinson kijött a fölsődből a fagyi?;))

@Louis_Tomlinson @coriistyles ja, több-kevesebb sikerrel. Inkább kevesebbel. Hála neked.:DD

@coriistyles persze, fogj mindent RÁM.xddd @Louis_Tomlinson

Hosszú, hosszú ideig azon ment a vita, hogy igazából ki is a felelős az ingéért, de aztán a csipogásunk vége felé áttértünk a majmok evési szokásaira, na meg hogy ki hogyan zuhanyzik. A követőim száma is megugrott eme kis affér miatt. Megnéztem addig egy részt a Pretty Little Liars-ből, mert eléggé unatkoztam, de aztán meg nagyon éhes lettem, így lebattyogtam valami kajáért. Felvittem egy szelet rántott húst sült krumplival, mert jól esett. Rendezgettem a CD-imet, majd előkaptam a naplóm.

'Kedves Naplóm!
Ma elmentem egy találkára egy ismeretlennel, aki mint kiderült, maga Louis Tomlinson volt. Tök jót beszélgettem vele, úgy érzem benne megbízhatok. Nem nagyképű, sőt, inkább kedves, spontán és egyszerűen egy hatalmas arc. Mármint jó értelemben. Annyit nevettem ma.:) De aztán eljött ide Adam, aki nagyon furcsán viselkedett. Nem értem, mit keres itt! De mindegy is. Hagyom ezt mára, és alszom egyet. Lefáradtam.

2012.06.18.'

A sötétség mindent elrejt. A sötétségben megbújhatnak legféltettebb titkaink. Befed biztonságosnak látszó, ébenfekete köpenyével, közben csak arra vár, hogy szétmarcangoljon...

Na igen, ez költőinek költői, de nem hiszem, hogy egy fordulatos thrillerben megállná a helyét... Tehát, eldöntöttem magamban, hogy ideje felkelni - már csak tenni kell érte. Előszedtem a telefonom, majd unatkozásom levezetése végett beléptem Twitterre. Hmm... A követőim száma mintha meggyarapodott volna. Ráadásul, sok a privát üzenet, megjelölés. Hát, talán nem tett jót, hogy Louval találkoztam...
A legtöbb iromány tartalma ilyen volt:

,,Hülye ribanc, dögölj meg!"
,,Louis az enyém!"
,,Inkább fulladnál bele a sárba!"

És hasonló cifrábbnál-cifrább, kulturálatlan mondat, jókívánság. Annyira nem izgat. Amúgy is megszoktam. Persze, ezt a "nem-érdekel-semmi" dolgot nem tudom teljesen elnyomni magamban... Ez a baj velem. Ráadásul fogalmam sincs, mi történt velem öt éves korom előtt. Furcsa sötétséget érzek ezzel kapcsolatban, mintha rossz irányba húzná a szívem... Mintha egy jeges kéz szorítaná össze, és teljesen hűvössé tenne. Talán jobb így, hogy nem emlékszem semmire.

Végre rászántam magam arra, hogy elkezdjek készülődni. Ma azt terveztük, hogy meglátogatunk néhány neves ruhaüzletet drága barátnőmmel, és nincs kedvem elkésni sehonnan, hisz' még megígértem, hogy elviszem egy speciális, titkos helyre, amely csak délelőttig különleges. Utána mindent beborít az unalmas hétköznapok szürkesége. Nem tudom, honnan emlékszem erre a helyre, sőt, London is ismerős. Mintha már jártam volna itt.

Bementem a fürdőbe letusolni. Kellemes illatú tusfürdőmmel lemostam a fáradtságot, majd felvettem egy félvállas, halvány rózsaszín felsőt, és egy világos, szaggatott farmersortot. Az összeállítást megkoronáztam egy rózsaszín balerinacipővel, amit halvány sminkkel tettem teljessé. A hajam csak egyszerűen kifésültem, mivel ehhez a szetthez teljes mértékben passzoltak enyhén hullámos tincseim. Befújtam magam a parfümömmel, majd lementem reggelizni. Sarah már teljes harci díszben majszolta emeletes szendvicsét, majd a helyemre mutatott, ahol a tányéron pihent az én adagom. Szótlanul elfogyasztottuk elemózsiánkat, majd felmentünk fogat mosni. Eltettem a telefonom, meg pénzt, majd elindultunk.

- Amúgy hova megyünk? - kérdezte Sarah mosolyogva.
- Az meglepetés. Egy különleges helyhez - kacsintottam.

Harry szemszöge

Éppen a szüleim háza felé tartottam. Valamit muszáj tudnom. Amire csak anya tud választ adni.

Csöndben léptem be az ajtón, majd egyenesen a konyha felé vettem az irányt. Sejtésem beigazolódott, mivel édesanyám az asztalnál ült és kávézott. Mikor meglátott, széles mosolyra húzta száját.

- Harry, drágám! Jó reggelt! - adott egy puszit az arcomra.
- Szia anya! - mosolyogtam, majd hirtelen elkomolyodtam - Beszélnünk kéne...
- Miről, szívem? - nézett rám gondterhelten.
- Figyelj, nagyon figyelj, kérlek! Találkoztam egy lánnyal. Kísértetiesen hasonlított valakire. Nem tudom, ki lehet az, de ő is Styles, akárcsak én!
Anya arca egy pillanatra megváltozott. Félelmet láttam a szemében, végül pedig ugyan azt a közömbösséget és figyelmet, amit akkor sugárzott felém, mikor meséltem.
- Anya. Volt valaki a múltamban, akire emlékeznem kéne?
- Harry. Az igazság az, hogy neked és Gemmának volt egy húgotok, - hajtotta le a fejét - tudod ő egy elég gyenge kislány volt, mégis különleges, mint minden anyának egy gyermek. Mikor ő öt éves volt, születésnapja alkalmából elmentünk egy vidámparkba. Minden vágya az volt, hogy felüljön az óriáskerékre... Így együtt felültünk rá. Valami szörnyű baleset során, már nem is emlékszem pontosan mi volt, szegény lányunk kiesett az óriáskerékből, és... - a mondatot elharapta. Tudtam, mit akart mondani, mégsem bírtam elhinni. Egy pillanatra leblokkoltam.
- Szegényt már nem lehetett megmenteni...
Ebben a pillanatban csak egy kérdés lebegett a szemem előtt.
- És mi volt a neve?
- A neve... A neve...