9. fejezet - Ismerlek!

Hát helóóó.:3 A kommenteknek annyira örültem, hogy azt elmondani sem lehet.:* Imádlak titeket.:)

 Nah, a részhez nincs hozzáfűznivalóm, meg ezt a szöveget senki nem szokta elolvasni, csak az, aki unatkozik vagy akit érdekel. Én is ezt csinálom, meg tapasztalat.;)

Jó olvasást!<3

9. FEJEZET - ISMERLEK!

Másnap fáradtan keltem fel, mintha egy szemhunyásnyit sem aludtam volna - ami annyira nem is túlzás, mert egész éjjel egy dalt gyakoroltam, amit sebtében írtam és komponáltam, de még így sem lett olyan rossz. Szinte magától jöttek a sorok, alig győztem őket papírra vetni. Az információkból, amiket megkaptam most a Globe színházban lesz a meghallgatás, ráadásul gitár, vagy zongorakísérettel, esetleg anélkül, saját számmal. Izgalmas lesz, az egyszer biztos! Kíváncsi vagyok a sok tehetségtelen lányra, akik azt hiszik, van esélyük.

- Coooriiiinnaaa! - énekelte Sarah, miközben berontott a szobámba egy tálca kajával.
- Mi van? - kérdeztem ijedezve, majd mikor felnevetett én is elmosolyodtam.
- Hoztam kaját meg teát.
Szép lassan, ráérősen megreggeliztem,majd felvettem egy hosszú, fekete farmert és egy masnis pólót, hozzá illő kötött pulcsival. Odakint elég hideg volt, ráadásul az eső is szemerkélt. Kivasaltam a hajam, s leugráltam a lépcsőn, hogy felvegyem a cipőmet. Barátnőm anyukája mosolyogva köszöntött, végül Sarah is lejött, felöltözve, stílusosan.
- Akkor mi megyünk is, szia anya! - kiáltott boldogan, én pedig csak integettem.
Siettünk, ahogyan csak tudtunk, de még így is kifogtuk az esőt. Mondhatom, csodálatosan néztünk ki, főleg én...
Odaértünk a színház elé, ahol csak pár ember lézengett, gondolom a többiek bent voltak már, és nem fagyoskodtak. Beléptünk az ajtón, s a sok, kifestett szemű lány tekintete szegeződött nekünk.

Órákig ültünk ott, és beszélgettünk, meg néztük a lánykákat, akik között egyre több volt a szomorú arc. Ekkora csalódást okoztak volna nekik a fiúk? Mily szomorú... Unalmamban elkezdtem a telefonomat birizgálni, így már nem volt olyan elviselhetetlen a többiek gyakorolgatása, próbálkozása, sőt, még egy vers is megfogalmazódott a fejemben! Isteni vagyok.
Pár óra elteltével azonban rám került a sor. Szívem a torkomban dobogott, bár nem értettem, miért. Izgatott voltam, így görcsösen kezdtem el kapaszkodni barátnőm pulcsijába, aki bátorításképp csak mosolygott és bejött velem. A fiúk mosolyogva fogadtak, majd megpillantották a mellettem osonó Sarah-t, s a szőkeség arcára döbbenet ült ki.
- Sziasztok - köszöntem őszintén mosolyogva.
- Hello Corinna, ki ez a lány, akit ma hoztál? - kérdezte Niall kissé megszeppenve, pedig nekem lenne okom meglepődésre: megjegyezték a nevem!
- Sarah Collins - suttogott zavartan.
A fiúk elkezdtek tanácskozni, amiből csak apró neszeket hallottam. Most mi van?
- Ööö, rendben, mit hoztál nekünk? - nézett rám aranyos mosollyal Harry.
- A dalom címe 'In the Silence of the Shining Sky'* - mondtam büszkén, s odaültem a zongorához. Az első hangok leütése után kissé elbizonytalanodtam, de rendben ment minden. Elkezdtem énekelni:

Whenever cold tears overflow

And when that moment will come,

You'd probably be searching for that light.

And already broke darkness.

That scarlet voice singing

Dyes this chest with its color

As if yearning to hear

That pure melody.

In the silence of the shining sky

My garden grows.

Someday you will reach

The other side of the sea/shore.

The moon guarding the night

Keeps humming a lullaby

Until the children's eyes will stop crying

And they'll drown in their dreams.

Goodbye...

For I will never see you again.

This pain throbbing in my chest

Caused by the brutal yet tender night.

In the silence of the shining sky

Your home of return stays

Where the moons falls in the dark

A narrow road will guide you.

Back to the start.

Mikor végeztem, a fiúk ámulva néztek, majd egyértelmű jelét adták annak, hogy tetszett nekik: elkezdtek tapsolni és fütyülni. Mérhetetlen boldogság robbant szét a mellkasomban, amiért elismerték a dalt.
- Fenomenális! Érted?! Csodálatos! Született tehetség vagy! - ölelt meg Harry, minek következtében furcsa érzések kavarogtak bennem. Melegség, ismerős, jóleső melegség... A karjai, ahogy tartja azokat, mintha már éreztem volna valahol.
Mikor felébredtem ebből az állapotból, láttam, ahogy Niall és Sarah félrevonulnak, és beszélgetni kezdenek.

Niall szemszöge

Odamentem Sarah-hoz, és félrehívtam. Beszélnem kell vele! Már évek óta nem láttam...
- Bocs, hogy így megrohamozlak, de... te vagy az a Sarah?
- Azt hiszem, igen - mosolygott édesen - Ha a régi osztálytársadra gondolsz, akkor mindenképp én vagyok az! - nevetett csilingelő hangon.
- Olyan rég találkoztunk! Nagyon jól nézel ki, jobban mint évekkel ezelőtt - mondtam büszkén, mire furcsán nézett rám - Annyira örülök, hogy látlak!
- Én is. Nagyon hiányoltam a marhaságaidat - fintorgott egyet, majd a kezembe nyomott egy cetlit - Itt a számom, majd beszélünk - kacsintott, s elköszönt tőlem, mert már indultak volna.
Boldog voltam. Ez a lány volt az akkori legjobb barátom, de sosem volt több, mint egy barát. Persze, most már megszépült meg minden, de ez még nem jelent semmit.
Elhatároztam, hogy holnap elhívom őt egy sétára. Jó lenne már beszélgetni valamiről.

~~~

*Ez eredetileg egy Japán zene, aminek az angol fordítását láthatjátok. Írói szabadság, yeah~
Mit gondoltok a fejezetről? Na és Sarah és Niall kapcsolata?:))

8. fejezet - Harangvirág

No, azért vannak itt, akiknek tetszik amit csinálok. Legalábbis, ezt vettem le a néhány kommentből. Nem, ezzel nem arra akarok utalni, hogy haragszom, mert nem írtok rendszeresen. Csak jó ezt tudni.:) Imádlak titeket.<3 PLUSZ, új ötlet! Hamarosan talán véghez is viszem blog formájában.:D Ilyesmit még nem nagyon olvastam, ezért szeretném megvalósítani.:D
Ja, boldog karit mindenkinek.:)<3

Jó olvasást.:*

8. FEJEZET - HARANGVIRÁG

- A neve... A neve - motyogta alig érthetően.
Hirtelen a fejéhez kapott, s látszólag fájdalmai voltak.
- Sajnálom Harry... Olyan, mintha valami meggátolná, hogy emlékezzek...
Csak szótlanul odasimultam anyához. Ezzel a dologgal kapcsolatban nekem sincsenek jó érzéseim. Sőt, mintha egyre homályosabb lenne minden ezzel a dologgal kapcsolatban. Vajon annak a lánynak köze van ehhez? Bár, ő csak egy egyszerű lány... De azóta érzem ezt, mióta találkoztunk vele. Akkor, mégis miért fut minden szál ahhoz a lányhoz? Lehet, csak én gondolom így? Túl sok a megválaszolatlan kérdés...

Corinna szemszöge

Buszra szálltunk, ami a város határához vitt minket. Onnan gyalog folytattuk utunkat.
- Amúgy hova megyünk? Most már igazán elárulhatnád - szólalt meg Sarah.
- Majd mindjárt odaérünk - kacsintottam.

Elértünk egy nagyobb erdő felé, ami kívülről hátborzongatónak tűnt, ugyanakkor valahogy úgy érzem, biztonságot ad. Láttam barátnőm ijedt arcát, mire akaratlanul is elmosolyodtam.
Az utunk során megfigyeltük a mókusokat, vidáman csicsergő madarakat és hatalmas fákat. A természet által festett képet bármely művész megirigyelhette volna.

Már úgy éreztem, közel járunk, így egy nyugtató pillantást küldtem Sarah felé. Szép lassan haladtunk, mikor megpillantottunk egy fekete macskát. Nem tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget, így tovább mentünk. Hamarosan ismerős illat lengte körbe a környéket.
Az illat mellé gyönyörű látvány társult a több száz virág képében.
- Harangvirágok... - suttogtam elámulva, majd éreztem, hogy valami forró, nedves dolog csorog le az arcomon. Emlékképek villantak be, nem is tudom honnan.

,,- Nézd bátyus, mennyi szép virág! - mondta elámulva egy kislány, ahogy a sok gyönyörű növényt nézte.
- Azok ott harangvirágok. Anyu mondta! - kiáltott büszkén mosolyogva egy kisfiú.
- Te olyan okos vagy! Bárcsak én is annyit tudnék, mint te - sóhajtott meghatódva a másik.
- Figyelj, legyen ez a hely a mi titkunk. Rendben? - kérdezte komolyan a fiú, majd felemelte a kisujját. A kislány rábólintott, majd megszorította bátyja ujját."

Ez a hely... Varázslatos.
Szinte teljesen megfeledkeztem magamról, így odaszaladtam a virágokhoz, s mohón szedni kezdtem őket.
Azonban ekkor egy furcsa érzés mart belém. Valaki hangja megszólalt a fejemben.
,,Olyan vagy, mint egy gyenge, ici-pici virág."

- Corinna? Corinna, minden rendben? Úgy elsápadtál... - rázott meg aggódva barátnőm.
- M-minden rendben... - mosolyt erőltettem az arcomra. Persze, neki nem tudtam hazudni, egyből látta a tekintetemből, hogy valami nincs rendjén, de volt olyan figyelmes, hogy nem kérdezett rá többször. Segített leszedni a virágokat, amiért hálás voltam neki. Elidőztünk még itt néhány órácskát, majd végül is hazamentünk. Nem váltottunk szót egymással, felesleges lett volna, s a csönd sem volt kínos. London... Egy világváros, mely Viktória királynő uralkodása alatt virágzott ki... De vajon mi lehet a felszín alatt? Hova tűnt az a sok szenny, ami egykor körülvette az itt lakó embereket? Egyáltalán miért gondolkodom ilyeneken? Teljesen megőrültem...

Amint hazaértem, bevágódtam a szobámba, a virágokat pedig vázába tettem. Kinyitottam a naplómat, majd elkezdtem olvasni a régebbi bejegyzéseket. Vicces, mennyire megbír változni egy ember pár év leforgása alatt.
Minden kislány arra vágyik, hogy egyszer hercegnő legyen, és jöjjön érte a szőke herceg fehér lovon. Nos, néhány évig én is ebbe a kategóriába tartoztam, de ez hamar megváltozott. Azért közösítettek ki, mert elvesztettem a szüleimet. Mily nevetséges. Minden ember önző, úgy akarnak feljebb jutni az amúgy is szánalmas életükben, hogy másokat eltaposnak. Bár úgy beszélek, mintha én különb lennék...

,,Kedves naplóm!
Teljes a zavarom... Olyan, mintha két személy is élne bennem. Borzalmas... Ráadásul könnyen elérzékenyültem, ami gond.
Viszont, ma elvittem Saraht arra a helyre, amire emlékeztem valamennyire. Gyönyörű harangvirágok nyíltak mindenütt, igazán meseszép volt. 
Te jó ég! Holnap egy újabb meghallgatás lesz... Erre nem vagyok felkészülve. Azt sem tudom, mit akarok énekelni... Majd valami olyat, amit nagyjából tudok is. De mindegy, most elmegyek aludni. Nagyon fáradt vagyok.

2012. június nem tudom hanyadika."

7. fejezet - A "rejtély" kulcsa

Hello! Íme, itt vagyok nyunyukák.*-* Megint késtem, de remélem ezzel a résszel felgyorsulnak az események, és nem árultam el túl sokat. Nem is sejtitek, mekkora elmebeteg vagyok.:"DD Jó olvasást.^^

Puszii xx

7. FEJEZET - A "REJTÉLY" KULCSA

Sarah szemszöge

- Te hogy kerülsz ide? - kérdeztem meglepetten.
- Jaj, cica, nehogy már ne tetsszen neked, hogy elutaztam ide, csakhogy lássalak. - karolt át.
- Oh, Adam, ezt igazán nem kellett volna...
- Ugyan, neked bármikor. - kacsintott.
- Itt meg mi folyik? Ez meg mit keres itt? - jött ki barátnőm a konyhából.
- Szia neked is, Corinna. - nézett rá lekezelően, de láttam a szemében valamit...csak nem...?!

Corinna szemszöge

- Adam. miért vagy itt? Tudtommal semmi közünk nincs hozzád, csak ismerünk, tehát légy oly kedves, húzz el a házból!
- Én csak Saraht akartam látni, de ha te így akarod... - mondta, s ezzel kilépett az ajtón - Még látjuk egymást itt!

- Mekkora egy idióta! Minek jött ide? Egyáltalán mit akar még tőled? - néztem barátnőmre.
- Ki tudja. De nem is ez izgat. Ha minden igaz, te még indulni fogsz egy One Direction meghallgatásra. - kacsintott, majd bement a nappaliba, én pedig a szobám felé vettem az irányt. Bekapcsoltam a gépem, mert kíváncsi voltam, miképp zajlik az élet a közösségi portálokon.  Facebookon semmi érdekes nem volt, néhány -volt- osztálytársam kiélte magát, mert ugye eltávoztam a suliból. Ezt ennyiben hagytam, majd bejelentkeztem twitterre. Szépen legörgettem, végül megláttam egy érdekes tweetet:

@Louis_Tomlinson ez egy jó nap volt.:)) Igaz, @coriistyles ?:D

Kicsit ledöbbentem, hisz mégis csak Louis Tomlinson jelölt meg, a 1D tagja. Örülnöm kéne? Lehet. Mindenesetre, büszkeséggel tölt el, hogy én elértem azt, amit más tinilányok csak álmukban tehetnek meg. Igen, kicsit nagyképű vagyok. De kit izgat? Engem biztos nem. Úgy döntöttem, visszacsipogok.

@coriistyles sártenger.:'ddd @Louis_Tomlinson kijött a fölsődből a fagyi?;))

@Louis_Tomlinson @coriistyles ja, több-kevesebb sikerrel. Inkább kevesebbel. Hála neked.:DD

@coriistyles persze, fogj mindent RÁM.xddd @Louis_Tomlinson

Hosszú, hosszú ideig azon ment a vita, hogy igazából ki is a felelős az ingéért, de aztán a csipogásunk vége felé áttértünk a majmok evési szokásaira, na meg hogy ki hogyan zuhanyzik. A követőim száma is megugrott eme kis affér miatt. Megnéztem addig egy részt a Pretty Little Liars-ből, mert eléggé unatkoztam, de aztán meg nagyon éhes lettem, így lebattyogtam valami kajáért. Felvittem egy szelet rántott húst sült krumplival, mert jól esett. Rendezgettem a CD-imet, majd előkaptam a naplóm.

'Kedves Naplóm!
Ma elmentem egy találkára egy ismeretlennel, aki mint kiderült, maga Louis Tomlinson volt. Tök jót beszélgettem vele, úgy érzem benne megbízhatok. Nem nagyképű, sőt, inkább kedves, spontán és egyszerűen egy hatalmas arc. Mármint jó értelemben. Annyit nevettem ma.:) De aztán eljött ide Adam, aki nagyon furcsán viselkedett. Nem értem, mit keres itt! De mindegy is. Hagyom ezt mára, és alszom egyet. Lefáradtam.

2012.06.18.'

A sötétség mindent elrejt. A sötétségben megbújhatnak legféltettebb titkaink. Befed biztonságosnak látszó, ébenfekete köpenyével, közben csak arra vár, hogy szétmarcangoljon...

Na igen, ez költőinek költői, de nem hiszem, hogy egy fordulatos thrillerben megállná a helyét... Tehát, eldöntöttem magamban, hogy ideje felkelni - már csak tenni kell érte. Előszedtem a telefonom, majd unatkozásom levezetése végett beléptem Twitterre. Hmm... A követőim száma mintha meggyarapodott volna. Ráadásul, sok a privát üzenet, megjelölés. Hát, talán nem tett jót, hogy Louval találkoztam...
A legtöbb iromány tartalma ilyen volt:

,,Hülye ribanc, dögölj meg!"
,,Louis az enyém!"
,,Inkább fulladnál bele a sárba!"

És hasonló cifrábbnál-cifrább, kulturálatlan mondat, jókívánság. Annyira nem izgat. Amúgy is megszoktam. Persze, ezt a "nem-érdekel-semmi" dolgot nem tudom teljesen elnyomni magamban... Ez a baj velem. Ráadásul fogalmam sincs, mi történt velem öt éves korom előtt. Furcsa sötétséget érzek ezzel kapcsolatban, mintha rossz irányba húzná a szívem... Mintha egy jeges kéz szorítaná össze, és teljesen hűvössé tenne. Talán jobb így, hogy nem emlékszem semmire.

Végre rászántam magam arra, hogy elkezdjek készülődni. Ma azt terveztük, hogy meglátogatunk néhány neves ruhaüzletet drága barátnőmmel, és nincs kedvem elkésni sehonnan, hisz' még megígértem, hogy elviszem egy speciális, titkos helyre, amely csak délelőttig különleges. Utána mindent beborít az unalmas hétköznapok szürkesége. Nem tudom, honnan emlékszem erre a helyre, sőt, London is ismerős. Mintha már jártam volna itt.

Bementem a fürdőbe letusolni. Kellemes illatú tusfürdőmmel lemostam a fáradtságot, majd felvettem egy félvállas, halvány rózsaszín felsőt, és egy világos, szaggatott farmersortot. Az összeállítást megkoronáztam egy rózsaszín balerinacipővel, amit halvány sminkkel tettem teljessé. A hajam csak egyszerűen kifésültem, mivel ehhez a szetthez teljes mértékben passzoltak enyhén hullámos tincseim. Befújtam magam a parfümömmel, majd lementem reggelizni. Sarah már teljes harci díszben majszolta emeletes szendvicsét, majd a helyemre mutatott, ahol a tányéron pihent az én adagom. Szótlanul elfogyasztottuk elemózsiánkat, majd felmentünk fogat mosni. Eltettem a telefonom, meg pénzt, majd elindultunk.

- Amúgy hova megyünk? - kérdezte Sarah mosolyogva.
- Az meglepetés. Egy különleges helyhez - kacsintottam.

Harry szemszöge

Éppen a szüleim háza felé tartottam. Valamit muszáj tudnom. Amire csak anya tud választ adni.

Csöndben léptem be az ajtón, majd egyenesen a konyha felé vettem az irányt. Sejtésem beigazolódott, mivel édesanyám az asztalnál ült és kávézott. Mikor meglátott, széles mosolyra húzta száját.

- Harry, drágám! Jó reggelt! - adott egy puszit az arcomra.
- Szia anya! - mosolyogtam, majd hirtelen elkomolyodtam - Beszélnünk kéne...
- Miről, szívem? - nézett rám gondterhelten.
- Figyelj, nagyon figyelj, kérlek! Találkoztam egy lánnyal. Kísértetiesen hasonlított valakire. Nem tudom, ki lehet az, de ő is Styles, akárcsak én!
Anya arca egy pillanatra megváltozott. Félelmet láttam a szemében, végül pedig ugyan azt a közömbösséget és figyelmet, amit akkor sugárzott felém, mikor meséltem.
- Anya. Volt valaki a múltamban, akire emlékeznem kéne?
- Harry. Az igazság az, hogy neked és Gemmának volt egy húgotok, - hajtotta le a fejét - tudod ő egy elég gyenge kislány volt, mégis különleges, mint minden anyának egy gyermek. Mikor ő öt éves volt, születésnapja alkalmából elmentünk egy vidámparkba. Minden vágya az volt, hogy felüljön az óriáskerékre... Így együtt felültünk rá. Valami szörnyű baleset során, már nem is emlékszem pontosan mi volt, szegény lányunk kiesett az óriáskerékből, és... - a mondatot elharapta. Tudtam, mit akart mondani, mégsem bírtam elhinni. Egy pillanatra leblokkoltam.
- Szegényt már nem lehetett megmenteni...
Ebben a pillanatban csak egy kérdés lebegett a szemem előtt.
- És mi volt a neve?
- A neve... A neve...

Díj *-* #átírvafigyelmetlenségmiatt

Konnichiwa. Hmm, most vettem észre, hogy díjat kaptam.*-* Bezony, a blog első díja.:3 Arigatou, Bella-chan!
Rules:

• Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról 
• A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell 
• 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
• 11 embert meg kell jelölni és linkelni 
• Nincs visszaadás/visszajelölés
  
  - Egyszer szeretnék kijutni Japánba, mivel imádom a kultúráját, meg szerintem gyönyörű hely.*--*
  - Imádom az instant leveseket.: D
  - Macskapárti vagyok, és szeretem a kakaót.xdd
  - Nagyobb koromban szeretnék színes hajat, meg tetkókat.*,*
  - Ez az első törim.(:
  - Kettő van publikálva a blogjaim közül, kettőt pedig írok a gépemen. Eddig nem nagyon haladtam, de segáz.
  - Már másfél éve rajongó vagyok - és sok biztatás kellett, hogy rászánjam magam az írásra.:)
  - Próbálom kihozni magamból a maximumot. Szeretem az egyedi történeteket, én is erre törekszem. És bár egy 1D történetben sok helyen ugyanaz a sablon, (sorry) nem nehéz eredetit alkotni.;DD
  - Kegyetlenül őszinte vagyok. (Lásd feljebb)
  - Szeretek másoknak örömet okozni. Ez boldoggá tesz.
  - Példaképemnek tekintem Selena Gomezt, és Miley Cyrust. Annyira nem nézek disney channelt, de megfogott a személyiségük, és ők maguk.:3
  
  
  Kérdéseim:
  1. Melyik az utolsó könyv amit olvastál?
     Donald Spoto - Marilyn Monroe
  2. Melyik a  kedvenc könyved ami sokadik alkalommal is olyan izgalmas mint elsőre?
     Talán a Napfogyatkozás, Stephenie Meyertől. Szerintem izgi.:DD
  3. Ki a kedvenc íród/irónőd?
     Danielle Steel.:3
  4. Vannak fenntartásaid, egy magyar író kezei körül kiadott művel szemben?
     Nagyon nincsenek. Bár nem szeretem, ha sok benne a leírás. Legyen tömör, de lényegre törő. Bár, ha valami régebben élt írótól olvasok, akkor általában ez van, ezért gyorsan, felületesen átfutom a táj/szoba/ház leírását. De a karakterek legyenek kidolgozottak.
  5. Mióta írsz, és legszívesebben milyen témában?
     Tyűű.:DD Már régen is próbálgattam írni történeteket, de csak most, ebben az évben tudtam rászánni magam a publikálásra. Szeretek fanfictiont írni, bár a misztikus történetekben is kedvem lelem, és ki tudok találni akár egy teljesen eredeti dolgot.
  6. Mi ad ihletet a története(i)dhez?
     Leginkább a zenék. Bár amikor olvasok, az is kicsit megihlet (oké, eléggé.:DD), és amikor leülök, hogy megnézzek valamit, az is inspirál.
  7. A története(i)dben fellelhető(ek) olyan karakterek akik a való életben is élnek?
     Ha ff-ről van szó, akkor persze, de egyedi történetemben nem nagyon. Max. ha beleteszek egy híres írót/színészt/énekest, vagy akár valamelyik ismerősömet.
  8. Melyik könyvet filmesítenéd meg a legszívesebben?
     Hmm...nem is igazán könyvet, inkább néhány blogot.:DD
  9. Örülnél ha a blogod, egyszer majd könyv formájában is megjelenne?
     Hát, ha majd írok egy kitalált történetet, amit elég jónak tartok, akkor persze, miért ne. Bááár, ha majd elkezdem a 1D-nemmondommegmilyen (xdd) sztorit, és befejezném, nem kapkodnám el, azt szívesen viszontlátnám lapokon.: D
  10. Játszanál a blogodból készített filmben főszerepet?
      Annyira nem vagyok szép, de valljuk be - jó lenne.:3 Igen.
  11. Melyik könyvből ismert szereplővel találkoznál a valóságban?
      Baradlay Richárddal.*-*xdd nem vicc, komoly.:'DD Megártott a 7.-es kötelező.:dd
      
      
      Ééééééééééés, annyira sok írót nem ismerek, akiket meg olvasok, vagy 5x-6x megkapták ezt a díjat. Tartsatok smucignak, de ez van. Viszont, akiket ismerek, és nem kapták még meg (pedig sztem megérdemlik) aaaz...Marie Lucy. :33 és Jennifer Meyer.^^ Egyelőre ennyit tudok, sorry.:*
      Eeeh, baszkii. NEM TETTEM FEL KÉRDÉSEKET.>.<" Csak én vagyok ennyire sötét?:DD Meglehet. DE átjavítottam. Mind1, itt vannak ^^:
      
      1.) Szeretnél felnőttként is foglalkozni az írással?
      2.) Hány éves vagy?
      3.) Mikor kezdtél el írni?
      4.) Mi/ki inspirál?
      5.) Ki a példaképed?
      6.) Vannak készülő írásaid?
      7.) Kivel találkoznál legszívesebben?
      8.) Milyen könyveket/blogokat olvasol szívesen?
      9.) Vannak elvárásaid egy könyvvel, vagy bloggal kapcsolatban?
      10.) Mi a véleményed a saját történetedről?
      11.) Mit nézel meg először egy blogban? 
      
      Tádádááám.:33

6. fejezet - Te?!

Wáá.*-* Itt van végre a friss.;DD Bocsi a késésért, ebben a pár napban minden összejött, de most már bepótolom a lemaradást. Ma egyébként eszembe jutott egy új sztori. :)) Szerintem azzal is hamarosan találkozni fogtok blog formában...;)) Majd ide kiteszem, ha kész lesz. Na, de itt a 6. fejezet, amiben egy nem várt fordulat üti fel a fejét. Jó olvasást.:*
xoxo: Miaa 

6. FEJEZET - TE?!

Éppen békésen szunyókáltam, mikor egy hideg valamit éreztem a nyakamnál. Hirtelen felugrottam, a szemeim kipattantak, és dühösen néztem Sarahra.
- Ezt miért kellett?! - tagoltam a mondatot.
- Mert már negyed három van! - fakadt ki - És a többi módszerem nem használt semmit sem...
- Már negyed három?!  Te jó ég!
- Készülj, addig összedobok valamit. - kacsintott, majd távozott.
Besiettem a fürdőbe, ahol lezuhanyoztam az epres tusfürdőmmel, s miután kész lettem, felvettem egy kék inget fekete sorttal, és kiválasztottam a kék táskámat. A hajamon csak egy kicsit vasaltam, majd lementem "reggelizni", ami egy tál zabpehelyből állt. Felrohantam még fogat mosni, majd magamra kaptam a kék Converse cipőmet is.
- Majd jövök, sziasztok! - köszöntem be a nappaliba.
- Oké, szia! - ezt követően megindultam, hogy szerezzek egy taxit. Pár perc múlva már diktáltam is be a helyszínt.
- A Hyde parkba legyen szíves. - mondtam diplomatikus hangnemmel, majd elhelyezkedtem az ülésen.
Amint elértük az úticélt, kifizettem, s beléptem a nagy vaskapun. Alig lézengtek az emberek. Leültem az egyik padra és vártam. Fogalmam sem volt, kiért kellene itt lennem... Csak néztem magam elé, mikor lépteket hallottam meg a hátam mögül. Nem fordultam meg, csak feszülten füleltem, ahogy recseg pár ág a lába alatt. Egyre közeledett, majd leült mellém. Nem fordultam oda hozzá. Nem tudtam, mire számítsak. A kínossá vált csendet végül ő törte meg:
- Szia, Corinna. - köszönt mosolyogva. Végre odafordultam hozzá. Őszintén szólva nem rá számítottam.
- Hello... - mondtam hidegen, majd néztem tovább a fákat - Miért hívtál ide? - kérdeztem unottan.
- Csak szeretném tudni, miért vagy ilyen az emberekkel. Ilyen flegma és hideg... - vakarta meg a tarkóját.
- Ezt miért pont neked mondanám el? amúgy is, téged hogy hívnak? - kérdeztem már kicsit kedvesebben - már ha lehetett -.
- Louis, de hívj csak Lounak. - kacsintott.
- Tehát Lou, nagyon kedves, hogy megpróbálsz kiszedni belőlem bármit is, de elárulom: ez nem fog menni. - mosolyogtam rá ördögien.
- Ugyan! Figyelj, én bárkiből ki tudok szedni bármit. - felelt magabiztosan. Ettől nevetnem kellett.
- Vicces vagy, hallod... Velem viszont nehéz lesz. - veregettem hátba, mire elkezdett köhögni.
- Hé! ez fájt... - biggyesztette le ajkait. Olyan volt, mint egy 5 éves. Erre megint csak nevetnem kellett - Most meg kinevetsz? - játszotta továbbra is a sértődöttet.
- Hülye.
- Egyébként te nem vagy éhes? - kérdezte vigyorogva. esküszöm, ez a vidámság kiakasztó, és meg fogok őrülni...
- Most ettem, de te nyugodtan mehetsz, és békén hagyhatsz.
- Na, gyere velem, meghívlak egy fagyira. Ezt érezd megtiszteltetésnek. - kacsintott újra, majd elkezdtem játszani az "őrült rajongó" szerepét:
- Atya úr Isten! Louis fenetudjaki meghívott egy fagyira, ááá! Most szerencsésnek kéne éreznem magam? - kérdeztem csípőre tett kezekkel.
- Cori... még nem jelöltetted magad az Oscarra? Ilyen csodálatos alakítást még nem láttam! - sipítozott, majd ő is hátba vert, csak gyengédebben - Amúgy Tomlinson. Louis Tomlinson a becses nevem.
- Király. Tehát, te állod a fagyit, ugye?
- Én. - mondta, majd elsétáltunk a közeli fagyizóhoz. Három gombóccal ettem - aki megteheti... - az alsó csokis volt, utána eper, majd sárgadinnye. Lou nem tudom mit kért, az nem igazán kötött le. Visszamentünk a padunkhoz, és néztünk ki a fejünkből. Egyszer csak azt gondoltam: miért ne cseszhetnék ki vele is?
Amint nyalta a fagyiját, "véletlenül" meglöktem a kezét, az édesség pedig az arcán és a pólóján kötött ki. Én csak nevettem, már szinte fuldokoltam, mikor gondolt egyet, és megölelt. Én is ragacsos lettem... Csodásan néztünk ki. Pár másodperc múlva megszólalt:
- Harry tegnap nagyon elcsodálkozott a neveden. Otthon sem volt hajlandó kimászni a szobájából, mert folyton ezen agyalt.
- Az a Harry a göndör, ugye? - kérdeztem, mert nem voltam benne biztos.
- Igen. De most komolyan, miért nem vagy te is Turner? - ez megjegyezte anyám nevét?!
- Miért érdekel? - nem tudom miért, de úgy éreztem: benne bízhatok.
- Mert. Ne aggódj, senki nem tud majd semmit. - mosolygott őszintén.
- Rendben... De ígérd meg, esküdj fel az életedre, hogy egy szót sem szólsz senkinek! Ja, és l
- Rendben.
- Tehát... Igazából 5 éves korom előtti időkből semmire sem emlékszem, csak arra, hogy volt valami borzalmas autóbaleset, aztán a kórházban ébredtem. Már ott volt a mostani nevelőanyám, aki abban a pillanatban, mikor meglátott, örökbe akart fogadni. Tudod, senki nem jött értem. Ekkor csalódtam először az emberekben. Anya persze mindent megadott nekem, hiszen úgy szeretett, mintha a saját lánya lennék.
Amikor felkerültem a suliba, mindenki csúfolni kezdett, hogy "kis árva", meg "rút kiskacsa" pedig nem is voltam csúnya... - itt kuncogtam egyet - Senki nem volt, aki megvédhetett volna. Magamtól kellett talpra állnom, mikor az élet térdre kényszerített. Anyuval nem értem semmit sem, mert vagy az volt, hogy tovább gyötörtek, és hogy én mindig anyámmal jövök. Aztán amikor az általános felsőbb osztályaiba léptem, ott kezdődött a pokol. A ribancok folyton szekáltak, csak Sarah törődött velem, a legjobb barátnőm. De ezután jött még csak a java. Gimis lettem, és ugye tudod milyenek a gimis lányok? - erre csak bólintott, majd folytattam - Még csak most jön a legjobb: 2010-ben jelentkeztetek az X-factorba, és mikor kikerültetek, híresek lettetek, bla bla bla... One Direction, az osztályomban lévő összes lány megimádott titeket, főleg a göndörkét. És ugye én is Styles lennék, mint az a nem tudom hogy hívják... Larry?
- Harry. - nevetett egyet.
- Mindegy. Ugye én gyakorlatilag árva vagyok, és azzal csesztettek, hogy biztos annak a Harrynek vagyok a húga, csak annyira utáltak a szülei, hogy kidobtak. Tudod ilyenkor erősnek kellett lennem, mert akkoriban még egy kicsit érzékeny voltam, de miután kiiktattam minden érzést, más lettem. Nem érdekel senki véleménye. Fodrászhoz mentem, teljesen felújítottam a ruhatáramat. Nem csak belül, hanem kívül is megújultam. Sokkal bunkóbb lettem a körülöttem lévőkkel, csak egy ember ismer igazán, az pedig Sarah. Elfogad a sok hibámmal és ezt tisztelem benne. - fejeztem be a mondandómat. Lou meg sem bírt már szólalni.
- Ejha... Hát, én igazán...
- A-a! Nem kérek a sajnálatodból! Megegyeztünk! - emlékeztettem.
- Cori, nem is tudom mit mondjak erre... De várj, kijavítom a végét: két ember ismer igazán. - mutatott magára vigyorogva - Ne aggódj, senkinek nem szólok egy szót sem. - esküdött meg.
- Köszönöm. - mondtam, majd megöleltem.
- Megyünk haza?
- Menjünk, de nem kell elkísérned, tudok én egyedül is menni.
- De velem együtt mész, nincs kifogás. - jelentette ki, majd húzni kezdte a karom.
Mivel gyalog mentünk, kicsit tovább tartott az út, sajnos... Egész végig szívatott, de én is: egyszer belelöktem egy pocsolyába, és úgy nézett ki, minta bepisilt volna. Láttunk répaföldet is, amitől úgy érezte, bűnbe kell esnie. Rángattam volna vissza, de nem sikerült. Megjegyzem, épp a locsolóberendezés öntözte a földet, ezért minden csupa sár volt, és engem is rángatott, de megcsúszott, én vele csúsztam, és meg sem álltunk a kerítésig. Gyönyörűen néztünk ki, sárcsatáztunk, majd végül hazamentünk. Ténylegesen, sárosan, de jó kedvvel.
- Akkor majd még találkozunk, Cori. - ölelt meg az ajtóban.
- Oké, répatolvaj. - bújtam hozzá. Louval minden olyan könnyű... Röhögni, hülyéskedni, bármiről lehet vele beszélgetni, és tökre nem beképzelt.
- Na, pápá. - integetett, mire elmosolyodtam, és visszaintettem. Belépve barátnőm már várt, mert hallotta, ahogy búcsúzkodunk.
- Hát te meg mit csináltál?! - képedt el a ruhám láttán - És ki volt az az emberke?
- Hagy tusoljak le meg ilyenek, aztán elmondom. - mondtam gyorsan, majd felmentem a szobámba.

Sarah szemszöge

- Ööö... Ez most komoly? - kérdeztem hitetlenkedve, mikor mondandója végéhez ért.
- Minden szó igaz. Még képeket is csináltunk. - mutatta meg a telefonjában tárolt fotókat.
- Úr. Isten. Tudod, hogy most lányok milliói utálnának és szerencsésnek tartanának egyben?
- Valószínű. - vonta meg a vállát - De mindegy is. Louval tök jól kijövök, és ez a lényeg.
- Végre valaki másban is meg tudsz bízni. - veregettem meg a vállát. majd hallottam, ahogy a csengő hangosan zeng. - Kinyitom. - mondtam egyértelműen, majd elindultam az ajtó irányába. Egy nem várt személyt láttam meg mögötte.
- Szia! Bejöhetek?

5. fejezet - Who says?

5. FEJEZET - WHO SAYS?

- Cori, ébredj! Ma van a válogatás napja! - ébresztett Sarah.
- Még ráérünk... - húztam a fejemre a takarót, amit ő egyúttal lerántott rólam.
- Nagyon nem érünk rá! Már fél 9 van, és még kajálnod is kéne, meg készülődnöd. Mozgás! - utasított. Ebből a lányból egyszer még valami diktátor lesz...
- Fáradt vagyok... Tegnap a dalt gyakoroltam.
- Ez nem kifogás... Kelj fel!
- Rendben... - adtam meg magam - De menj ki! Le kell zuhanyoznom, meg felöltöznöm, és... - nem tudtam befejezni, mert a szavamba vágott.
- Oké, értem, addig kikészítem a kajádat. ÉS, majd beszélni szeretnék veled. - nézett a szemembe. Erre nem válaszoltam, csak bementem a fürdőbe, levettem a pizsim és beálltam a zuhany alá. Hajat is mostam a kókusz illatú samponommal, aztán kijöttem a kabinból. Magamra csavartam a törölközőmet, és a szobám felé vettem az irányt. Felkaptam egy farmersortot és egy Amerikai zászlós trikót meg egy fehér pulcsit. A hajamat megszárítottam, majd kivasaltam, sminkeltem és lementem enni. Sarah gyorsan megcsinálta a szendvicseket, amiket el is pusztítottunk, majd felmentünk fogat mosni. Háromnegyed óra alatt mindennel készen lettünk. Még átolvastam egyszer a dalt és indulásra készen álltunk.
- Szia anyu, mi mentünk! - köszönt Sarah a nappaliban tévéző anyukájának, én is elköszöntem tőle szépen.
- Sziasztok, Cori, neked meg sok szerencsét! - ölelt meg minket.
- Köszönöm. De menjünk Sarah. - mondtam, és kiléptem az ajtón. Kellemes idő volt, csak fújt egy kicsit a szél. Fogtunk egy taxit, és hamar oda is értünk. Én csak néztem... Elállt a lélegzetem, annyian voltak.
- Cori, azért vegyél levegőt is! - tette kezét a vállamra barátnőm. Nem tudtam mit reagálni erre, csak néztem a kígyózó sort. Atya ég, mire én bejutok oda!
Pár perc múlva már tudtam normálisan beszélni, levegőt venni és bármit csinálni, ezért bekapcsoltam az iPodom és a 'Guns N' Roses.<3' lejátszási listára mentem. Minden album rajta volt. Kislemezek, EP-k, nagylemezek, minden. Ezzel elleszek egy darabig. Hihi... Ha nem kerülnék addig sorra, még mindig ott van a Queen-től vagy 14 album. Miközben hallgattam az isteni zenét, szórakoztattam magam az idióta rajongókkal. Volt, aki sírva jött ki, és a földhöz vágta a táskáját, ráadásul ő is a földön landolt. Ezen csak kuncogni tudtam. Néhányan furán néztek rám, de már rég nem érdekel, mit gondolnak rólam az emberek... Viszont voltak, akik mosolyogva, esetleg örömkönnyekkel tértek vissza. Ezek szerint ők esélyesek.

Már a 'Lies' album ment, mikor az egyik kedvenc számom, a Patience megszólalt. Halkan elkezdtem fütyülni az elejét, majd dúdolni. Pár ember beszólt, hogy ne zavarjam össze őket a dal átolvasása közben, de én csak leintettem őket. Sarah is nevetett miközben hallgatta a zenéjét.
Arra eszméltem, hogy barátnőm rázogat. Kivettem a fülesemet, majd ránéztem.
- Hallod, már csak tízen vannak előtted! Haladunk... - mondta, majd olyan 'Not bad' fejet vágott. Csak nevettem rajta és visszahelyeztem a ketyerét a fülembe.

Zayn szemszöge

Már szinte aludtam, mikor megjelent egy elég extrém lány. Nem olyan értelemben, hogy tele van varrva, és nagyon sötét a külseje, hanem... Egy One Direction póló volt rajta, a homlokára rá volt írva, hogy 'Marry me 1D!', a nadrágján pedig '1D' feliratok voltak, a karja pedig dalszövegekkel volt tele. Csak néztünk a srácokkal...
- Ööö... Hello, mi a neved? Hány éves vagy? - törte meg a csendet Liam.
- Jessica Holloway vagyok, de szólítsatok Jessnek. - mondta, de látszott rajta, hogy majd' elájul - Tizenhat éves vagyok, és én vagyok a legnagyobb rajongótok! - jelentette ki.
- Remek, Jess... És mivel foglalkozol? - kérdeztem műmosollyal.
- A londoni gimibe járok, egyébként nagyon szeretek a barátnőimmel lenni, vásárolni, és ilyesmi csajos dolgok. - kacsintott. Kicsit ijesztő a csaj...
- És minek köszönhetjük, hogy ide jöttél?  - tette fel az alapvető kérdést Harry.
- Csak szeretnék a háttérénekesetek lenni!
- Remek, és mit fogsz énekelni nekünk? - szólaltam meg újból.
- A What Makes You Beautifult. - mondta magabiztosan.
- Akkor kezdd! - utasította mosolyogva Niall.

- You're insecure,

Don't know what for,

You're turning heads when you walk through the door,

Don't need make up,

To cover up,

Being the way that you are is enough... - énekelte. Annyira nem volt rossz, csak néhány helyen hamis volt és elcsúszott. De végül továbbjuttattuk, had örüljön... A következő lány Amerikából származott, méghozzá Indianapolisban született. Anyja neve Amy Turner, az övé pedig... Olvastam volna tovább, mikor bejött a lány. Egyszerűen gyönyörű volt... A haja oldalt fel volt nyírva, nagy barna szemeivel pedig kíváncsian kémlelt minket. Nem tűnt túl izgatottnak.
- Szia! - kezdtem őszintén mosolyogva - Mi a neved?
- Ott van a papíron... - válaszolt flegmán. Hmm...
- Corinna... Styles?! - lepődött meg Harry. Én is elolvastam, és csak néztem. Styles...?
- Mi a baj a nevemmel? - kérdezte felhúzott szemöldökkel.
- Nincs baj, csak te is... Styles vagy? - kérdezte Niall kikerekedett szemekkel.
- Mert még ki viseli a vezetéknevem?
- Hát én! - szólalt meg Harry - Ezt tudnod kéne... - rázta a fejét - De ha anyukád Turner, hogyhogy nem vagy te is az?
- Ehhez mi közöd? - Harrynek nem igazán tetszett ez a viselkedés. Megszokta már, hogy minden csaj azonnal a karjaiba hull. De ő más.
- Nagyon hűvös vagy... Elnevezlek... Winternek! - mosolygott göndör barátom, mire Corinna lesokkolt - Most rosszat mondtam? - a lány nem válaszolt, csak ült, és nézett maga elé. Pár pillanat múlva láttam a szemében a könnyfátyolt, de azonnal meg is törölte.
- Csak nem... Sírsz? - képedt el Lou.
- Csak biztos valami bogár... - szipogott.
- Oké... Miért is vagy itt? - kérdezte Niall.
- Fogadásból, amit sajnos elvesztettem. - válaszolta fagyosan.
- És mit fogsz nekünk énekelni? - kérdezte újra a mi Szöszkénk.
- Who Says. - válaszolta nemes egyszerűséggel.
- Akkor kezdd!

- I wouldn't wanna be anybody else.

Hey! 

You made me insecure, 

Told me I wasn't good enough.

But who are you to judge 

When you're a diamond in the rough.

I'm sure you got some things 

You'd like to change about yourself.

But when it comes to me, 

I wouldn't wanna be anybody else. - egyszerűen tökéletes volt a hangja! A srácoknak is leesett az álluk. Olyan volt, mint Selena, csak jobb... Mikor végzett, eszeveszetten kezdtünk tapsolni - főleg én.
- Ejha! Gyönyörű hangod van! Egyértelmű, hogy továbbmehetsz! Majd még találkozunk. - kacsintott Harry. Mi csak hevesen bólogattunk.
- Rendben. Akkor megyek is, sziasztok! - köszönt, majd elegánsan távozott a helyszínről.
- Ez volt a mai nap legjobb produkciója! - jelentette ki Liam.
- De annyira ismerős a neve... Honnan vajon? - gondolkodott hangosan Harry.
- Mindegy is. Nézzük meg a következőt. - mondta Niall lelkesen. Ezután persze ki ne lelkesült volna be?!
Észrevétlenül lejegyeztem a telefonszámát, majd néztük tovább a produkciókat.

Corinna szemszöge
/fél 10-kor/

- Még mindig hihetetlen, hogy bejutottál! - ujjongott Sarah.
- Az... - mondtam unottan. Semmi kedvem nem volt még egyszer találkozni velük.
- Naaa, ne legyél már ilyen... - nem tudta befejezni, mert a telefonom elkezdett pittyegni. Sms-em jött. Biztos anyuéktól. Viszont a képernyőn egy ismeretlen szám villogott. Megnyitottam az üzenetet. Ez állt benne:

,,Holnap találkozzunk a Hyde parkban délután 3-kor. Kérlek gyere el!"

Hangosan felolvastam az üzenetet, mire barátnőm furán nézett rám, majd elköszönt, és ment aludni. Én is leoltottam a villanyt, de gondolkodni kezdtem. Úgy döntöttem, elmegyek. Bajom nem lehet...
Ezek között a gondolatok között aludtam el...

4. fejezet - Fogadás

4. FEJEZET - FOGADÁS

Sarahval ma indulunk megnézni a várost. Tegnap szépen berendeztem a szobámat, kiraktam a posztereket a falra, és a fürdőm is kész. Szép hangulatos minden.
- Cori, készen vagy máááár?! - dörömbölt az ajtómon barátnőm.
- Igen, egy perc, csak mekeresem a telefonom!
- Siess! Szeretnék még ma eljutni a London Eye-hoz!
- Holnap is van nap... - vágtam vissza nyugodtan, miközben kiléptem az ajtón.
- De tudod, hogy milyen vagyok! - hát igen. Sarah igazából teljesen más, mint én. Minden érdekli, és nagyon kíváncsi. Engem csak a zene hoz lázba. Már hét kerek éve gitározom (ide is elhoztam a gyönyörűségeimet), van is pár darabom. Egy akusztikus, egy Fender, egy Gibson, na meg egy Epiphone. Szeretem is mindet, vigyázok rájuk, mint a szemem fényére.
Gyalog mentünk az utunkon, ahol sok érdekes embert is láttunk. Voltak, akikkel jót hülyültünk, és volt pár utcazenész, akikkel énekeltünk. Imádok énekelni, bár nem sokan tudják ezt rólam. Elmentünk busszal a London Eye-hoz, felültünk és megcsodáltuk a várost. Gyönyörű volt magasból látni mindent. Olyan voltam, mint egy 5 éves, akinek egy hatalmas nyalókát kínálnak fel. Elsétáltunk a Big Ben-hez, csináltunk pár képet, majd felültünk egy buszra, ami elvitt a Parlamenthez és a Buchingam-palotához. Igazán sok volt a látnivaló, viszont elfáradtunk, ezért beültünk egy kávézóba. Rendeltünk magunknak üdítőt és sütit. Sarah kért még egy kávét, mire undorodva néztem rá. Utálom a kávét, és ezt ő is jól tudja.
- Hallod én kimegyek a mosdóba, mindjárt jövök. - mondta, mire csak bólintottam.

Sarah szemszöge

Éppen a női WC felé vettem az irányt, mikor megpillantottam egy plakátot. Elkezdtem olvasni:

Háttérénekes kerestetik!

A népszerű fiúbanda, a One Direction háttérénekeseket keres! Jelentkezni ma és holnap lehet, és a következőket kell megadni:

- Születése hely/idő;

- Anyja neve;

- Telefonszám;

- Lakóhely;

- Származás

Szeretettel várnak a fiúk minden kedves jelentkezőt a Londoni Zeneakadémia stúdiójában mindkét nap 08:00 - 21:00. Bárki jöhet, aki tehetséges!

- Hmm... Ez érdekes. - a végén láttam még aláírásokat a fiúktól, meg a menedzserüktől, tehát csak nem kamu! Rá kéne vennem corit, hogy jelentkezzen... Meg is van, hogyan! A hirdetést összehajtottam, majd rendeltem egy bögre(!) fekete kávét.
- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte mit sem sejtve, majd undorodva végignézett az italon.
- Lefogadom, hogy nem tudnád meginni ezt a bögre kávét... Túl gyáva vagy. - hergeltem. ismerem, bármit elvállal, ha gyávának nevezem.
- Hah! Bármikor, édes. - legyintett.
- Akkor most is? - kérdeztem mosolyogva.
- Hááát, most nem... - kezdte kicsit bátortalanabbul.
- Aha! Berezeltél! Gyáva vagy meginni!
- Na, add azt ide! - mutatott a bögre felé. - Kihívás elfogadva! Ha megiszom, te csinálsz meg valamit, amit kérek! De ha akár kiköpöm, vagy egy kortyot nem iszok meg, bármire rávehetsz! - jelentette ki, én pedig odaadtam neki a bögrét. Nagyjából félig bírta, de után kiköpött mindent, a nyelvét pedig elkezdte egy szalvétával törölgetni. Mosolyogva néztem végig az akciót, majd miután végzett, megszólalt:
- Most vesztettem... - fújta ki a levegőt - Na, mit akarsz tenni? - kérdezte szomorkásan. Nem válaszoltam, csak odanyújtottam neki a lapocskát. - Nem! Nem, nem, NEM! Nem teheted ezt velem! - kiabálta, mire mindenki idefigyelt - Utálom ezt az öt nyálgépet!
- A szabály az szabály, kedvesem. Holnap indulunk, addig kiválaszthatod, mit énekelsz. - mondtam neki diplomatikusan, kifizettük a dolgokat, majd hazaandalogtunk.

Corinna szemszöge

Ezért utálom Saraht... Tudja, mik a gyengéim, és ezeket néha kihasználja. Ráadásul utálom a One Directiont... Nyálas kisfiúk. És ÉN jelentkezzek háttérénekesnek?! Ez a csaj meghibbant. Totálisan hülye. Nem szabadott volna belemennem ebbe a fogadásba...
Ültem a laptopom előtt, és zenéket keresgettem, de nagyjából fél óra múlva megtaláltam a tökéletes dalt! Szó nélkül távoztam a házból, fogtam egy taxit, és a zeneakadémia felé vettem az irányt. Bementem, majd bekukkantottam a kulcslyukon. Mivel már éppen a mai nap utolsó lánykáját hallgatták meg, összepakolták a cuccot. Remek! Van hangszerkíséret, meg ráéneklés. Az nekem csak jó. Mikor menni készültem volna, megbotlottam valamiben, és sikeresen ráestem a cintányérokra. Hallottam hangokat odabentről:
- Ez mi volt? Ti is hallottátok? - hallottam egy fiú hangját.
- Kinézek. - válaszolt egy kicsit rekedtesebb hangon egy másik pasi. Hirtelen nem tudtam hova menjek, de megláttam egy nyitott szekrényt (tudjátok, ahova pakolják a diákok a könyveiket), és gyorsan bebújtam oda, magamra csukva az ajtót. Kilépett egy göndör hajú gyerek, és mivel a fény pont odasütött a szekrény kis rácsaihoz, simán észrevehetett volna - de nem. Csak körülnézett, megkérdezte, hogy 'Van itt valaki?', de miután nem kapott választ megrántotta a vállát, és visszament pakolni. Ahogy becsukódott az ajtó, én rögtön kislisszoltam az épületből, egyenesen haza.

Harry szemszöge

- Nem volt ott semmi. Biztos csak huzat. - mondtam a többieknek, akik már indulásra készen álltak.
- Lehet. Na, de menjünk. Lefárasztott a sok tini. - nyújtózkodott Zayn.
- Na, mi van, nem csíped a rajongóidat? - vágtam vállba, de nem túl erősen.
- De, csak nagyjából a 60% azért jött ma ide, hogy kapjon aláírást meg közös képet. - mondta ásítva. Na, ebben viszont igaza volt.
- Akkor menjünk. Éhes vagyok. - monta Niall az utolsó mondatot taglalva.
- Nem vagy egyedül, haver. - veregette hátba Liam. Louis is biztos elfáradt, mert nem hülyéskedett a répás idiótaságaival.
Igazából nem hiszem, hogy a huzat volt. Az nem csinál ekkora kárt. És amikor kinyitottam az ajtót, az egyik szekrényben megláttam valami csillogót... Ahogy ez eszembe jutott, rohantam vissza. Az ajtóval szemben volt, arra emlékszem, de ahogy beértem, és kinyitottam: teljesen üres volt. Kicsit csalódottan mentem vissza a többiekhez, akik nem értették, mi van velem. Őszintén szólva; én sem.

3. fejezet - Hello, London!

3. FEJEZET - HELLO, LONDON!

Olyan hamar elrepült ez a két nap, hogy észre sem vettem... Vasárnap este van, holnap ötkor indul a gépünk. Eléggé izgulok, hogy mi lesz, mivel előttünk az egész nyár!
- Kicsim, bepakoltál már? - kiabált anya a földszintről. Te jó ég!
- Még nem, de mindjárt elkezdem... - mondtam, majd levettem két bőröndöt a szekrény tetejéről és fénysebességgel dobáltam beléjük az összehajtott ruháimat. Kikészítettem egy szettet holnapra, a laptopomat már egy biztonságos táskába raktam, amiben a törékeny dolgokat tárolom és még egy kisebb táska a tisztasági szereknek (dezodor, tusfürdő, fogkefe stb.). A hajvasalót kint hagytam, és van még egy pót fogkefém reggelre, meg anyum tusfürdője és egy potya törölköző. A képeket, személyes dolgokat egy másik táskába raktam, ami a ruhás bőröndömben lapul egész úton. Remélem nem lesz semmi baj.
Már elég későre járt az idő, ezért lezuhanyoztam, átvettem a pizsimet (kisnadrág és Mickey egeres fölső), fogat mostam, és bebújtam az ágyamba.

***

A telefonom negyed ötkor hangosan csörgött, hogy véletlenül se késsek el. Felpattantam az ágyból és szélsebesen a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan lezuhanyoztam, majd visszamentem a szobámba és felvettem a lila csőgatyámat, az ujjatlan felsőmet, amire tollak voltak nyomatva, na meg egy zoknit, mert cipőben utazom. Ilyenkor még hideg van, pláne Londonban! Várjunk... Időeltolódás! Vagy kilenc órával van több ott... Odaérünk estére.
- Cori, készen vagy? Csomagoltam neked szendvicseket az útra, a reggelid pedig az asztalon van... - mondta anya kissé szomorúan.
- Megyek is kajálni! - ahogy kimentem, majdnem megbotlottam a küszöbön, de nem végül is sérülésmentesen leérkeztem a konyhába. Megettem a rántottámat, elraktam a szendvicseket egy kis táskába,  majd felmentem fogat mosni. Kivasaltam a hajam, majd eltettem a szerkezetet az egyik bőröndbe. Már háromnegyed öt volt, ezért anyuval bepakoltunk a kocsiba, majd elhajtottunk a reptérre. Sarah már ott volt a nővérével.
- Corii! Felkészültél? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Fel! Tökéletesen érzem magam. - válaszoltam izgatottan.
- Kicsim, nemsokára felszállás. - mondta anya.
- Tudom. - válaszoltam mosolyogva. Megölelgettem Justint és anyut is, Sarah pedig a nővérét. Hallottuk, ahogy bemondják, hogy szálljunk föl. Utoljára még megöleltem a 'családomat', majd elindultunk a gép irányába, de előtte kikapcsoltam a telefonom. A csomagjainkat elszállították, mi pedig felmentünk a "lépcsőn". Én az ablak mellé ültem, és bekapcsoltam az iPodom. Elindítottam a lejátszási listámon a 'Queen: Greatest Hits' albumot. Na, ezzel elleszek legalább másfél óráig...
Mikor elértük az ideális repülési magasságot kikapcsoltuk az öveinket.
- Cori... Coriii! - ütögette meg a vállamat, mire felé néztem.
- Mi az? - kérdeztem, miközben kivettem a fülesemet és leállítottam a zenét.
- Majd csak anyuval fogunk élni egy lakásban... - tördelte kezeit - Apu most elköltözött onnan az új nőcijéhez. Nem mondtam még neked, de már évek óta nincsenek együtt, csak apa ott lakik, meg ilyenek... És ugye nincsenek is összeházasodva, tehát... - mondta szomorkásan.
- Értem. Semmi baj, legalább viszünk egy kis színt anyud életébe. - mosolyogtam, mire az ő arcán is megjelent ez a görbület. Én visszafordultam az ablak felé, de nem sokáig gyönyörködtem a tájban, mert elnyomott az álom.

***

Arra ébredtem, hogy barátnőm piszkál.
- Ideje felébredni álomszuszék! Mindjárt leszállunk!
- Rendben... - feleltem álmosan, de egyből kipattantak a szemeim, mikor megláttam Londont a magasból. Gyönyörű látvány, mit ne mondjak!
Mikor leszálltunk, fogtuk a csomagjainkat és beültünk egy taxiba, bediktáltuk az utcát, és röpke negyed óra alatt odaértünk. A ház nagyon szép volt, olyan tipikus angol, de szép. A fal fehér, az ablakkeretek feketék, az ajtó pedig fenyőfából készült. Az ablakban virágok ékeskedtek, míg a járda kövekkel volt kirakva, és egy szép sziklakert is helyet kapott elöl. Sarah elmondása szerint hátul van halastó meg hintaágy, a kert pedig gyönyörű. Majd megnézem... Csöngettünk, majd egy mosolygós, vidám nő nyitott ajtót.
- Gyertek beljebb! Már vártalak titeket! És Corinna, te nyugodtan tegezz. - ajánlotta fel.
- Rendben. Akkor szia! - köszöntem mosolyogva, majd megöleltem Sarah anyját. Barátnőm gyorsan letette a cuccait, majd ő is adott ölelést - mint kiderült - Patriciának. Tálalta is a vacsorát, ami nagyon finom volt, majd felmentünk berendezkedni.
- Cori, ez itt a te szobád, én pedig itt vagyok a szomszédban, ha kellenék. Az emeleten is van fürdő, én többnyire azt használom, ha itt vagyok, de tőlem a földszintit is elfoglalhatod.
- Mindent értek! - állítottam le, majd bementem a szobámba. Egész tágas volt, még egy gardrób is helyett kapott benne. Gyorsan a polcokra raktam az összehajtott ruháimat (ami elég sok időt lefoglalt), majd elkezdtem rendezgetni a személyes dolgaimat. A könyvespolc hamar megtelt és találtam egy CD-tartó állványt is, ahova albumok kerültek. Végül is, elég szép lett, bár még csak pár órája vagyok itt, de tényleg jó a szobám.
Gyorsan húztam is lezuhanyozni, olyan jó érzés volt lemosni magamról a koszt... Átöltöztem pizsibe, megfogtam a plüssömet, és belekezdtem a naplóm írásába.

Kedves naplóm!
Bizony, elég régen nyitottalak ki, de képzeld (nem vagyok normális...), ma idejöttünk Londonba. Vagyis ideköltöztünk Sarahval az anyujához. Hogy miért?
Az évzáróra terveztem egy kis trutyis akciót. Ami kudarcba fulladt, ugyanis a diri és a tribün lett trutymós. Ki is csaptak a suliból... Ráadásul nem is engedték, hogy bármilyen Amerikai gimibe betegyem a lábam, ezért a diri megrendelte a jegyeket, és lebeszélte a dolgokat az itteni igazgatóval. Anya is velem akart jönni, de nem akartam, hogy miattam hagyja abba a munkáját, na meg ott van Justin is...
Lehet, hogy most őrültnek fogsz tartani, de egyre többet gondolok a valódi szüleimre. Kik lehettek azok? Élnek még? Hogy néznek ki? Annyira emlékszem, hogy volt egy baleset, aztán a következő kép az, hogy a mostani nevelőanyám a kórházi ágyam mellett ül. Annyi maradt még meg bennem, hogy valamelyik szülőm úgy szólít, hogy "Winter". De csak ennyi. Talán volt egy testvérem is, de ezt nem tudom. De mindegy is.

2. fejezet - Schools out!

Sziasztok! Itt a fejezet.:)) Ez most sokkal hosszabb lett, mint az első és megismerhetitek Cori tervét. Ajánlott zene: Schools Out. Jó olvasást!
xoxo: Miaa

2. FEJEZET - SCHOOLS OUT!

- Végre! - kiáltottam örömtelien. Ma van az évzáró! Ez csodás! És ma végre a tervem is beteljesedik... Már minden elő van készítve, csak várni kell.
Az ünnepség hatkor lesz, ami az jelenti, hogy van még négy órám készülődni (igen, 2-kor keltem). Lementem a konyhába enni valamit.
Szedtem magamnak levest, amit néhány perc alatt be is kanalaztam, aztán ettem egy szelet rántott húst sült krumplival. Felvettem egy farmert és egy ujjatlan nyári felsőt, majd tudattam anyuval, hogy elmegyek vásárolni.
- Anya, elmentem inget venni! Majd jövök.
- Rendben, de gyere haza időben!
Felkaptam a cipőmet és elmentem a közeli butikba. Meg is vettem az első fehér inget, ami a szemem elé került, nem cicóztam én... De jól is nézett ki.
Hazaérve vettem egy hosszú zuhanyt, megmostam a hajam a kedvenc eper illatú samponommal, kiszálltam a kabinból, és megszárítottam a hajam. Megkerestem (az sem telik egy percbe) a fekete gatyámat, s kikészítettem az ágyamra. Te jó Isten! Hogy elrepült az idő... Már fél öt van, én meg sehol sem tartok!
Gyorsan kivasaltam a ruháimat, felmelegítettem a hajvasalót, és nekiestem göndör fürtjeimnek. Utálom a természetes hajamat.
Miután kész lettem a hajammal, megcsináltam a sminkem, közben zenét hallgattam.
- I see your sister in her Sunday dress, she's out to please, she pouts her best, she's out to take, no need to try, she's ready to make... - énekelgettem. Fehér, csillogós szemhéjpúdert tettem fel, tussal és szempillaspirállal megspékelve. Még kihúztam a szemem és készen is lettem... Azaz még fel kéne öltözni.
Gyorsan felkaptam az ingem és a nacim, a vállamra aggattam egy kis táskát, majd leszaladtam a lépcsőn. Sarah türelmetlenül várt rám.
- Végre! Már vártalak. Siess, mert elkésünk!
- Oké... - forgattam meg a szemeim, s felkaptam a fekete magassarkúmat. Köszöntem anyunak, s elindultunk. Hamar a sulihoz értünk, ahol beálltunk az osztálytársainkhoz. Arcomra kiült az ördögi vigyor, amit Sarah is észrevett.
- Cori, mire készülsz? - kérdezte rémülten.
- Majd meglátod. - mondtam sejtelmesen.
- Cori! Megígérted, hogy nem csinálsz semmit! - vágta a képembe a szavakat.
- De tudod, hogy ez a lételemem! - néztem rá komolyan, mire lassan kifújta a levegőt.
- Figyelj! Bármi is történjék, én melletted állok, de... - ekkor Adam félbeszakította egy szájra puszival, közben végig engem nézett. Rossz előérzetem volt vele kapcsolatban.
- Sziasztok lányok!
- Szia... - köszöntem nem éppen lelkesen.
- Adam, állsz mellettem? - mosolygott Sarah, majd rám nézett. Én csak bólintottam. Elkezdődött a tanévzáró ünnepség. Az igazgató felsétált a tribünre, ahol az egész szöveget végigmondta.
- Kedves diákok! A 2011-2012-es tanévet hivatalosan is lezárom! - kiáltotta a diri, mire mindenki elkezdett tapsolni. Nem sokáig örültek, hiszen a tervem most lépett működésbe... De várjunk... Ez nem úgy működik, ahogy elterveztem! Úgy volt, hogy a zöld trutyi az összes osztályra megy, de... Most egyenesen a tribün felé zuhan. Bepánikoltam, de nem tettem semmit. Úgy is tudom, hogy rögtön engem szólít majd. Sarah csak dühösen nézett rám. Láttam az igazgatót, hogy mérgesen mondja valamelyik tanárnak, hogy hívja fel az anyám, s a pedagógus gyorsan tárcsázta is a számot. Anyum 5 perc alatt ideért, engem pedig odahívatott a diri.
- Corinna Styles! Hogy képzelted ezt! Tudom, hogy te tetted! - kiabált velem. Igazából hidegen hagyott.
- Beismerem, én voltam. - sosem hazudtam, mindig beismertem, hogy én vagyok az elkövető.
- Mrs. Turner, nem tudja megnevelni ezt a lányt?
- Lehetetlen. - mondta anya félszegen. Ezt szerettem benne. Törődött velünk sokat, de elfogadta a hülyeségeimet. Egymásra mosolyogtunk, mire Mr. Hudson szúrósan nézett ránk.
- Elég, ezt most untam meg! Mindig mindent tönkreteszel Corinna! Úgy döntöttem, eltanácsollak az iskolából! - mi van? Ez szuper! Próbáltam leplezni az örömömet, ezért előadtam tökéletes színészi játékomat. - Itt nem maradhatsz!
- Nem nagy ügy, majd átiratkozom másik suliba. - legyintettem.
- Nem-nem, te nem fogod itt szívni előlünk a levegőt! Elküldelek... Londonba! Akár a repülőjegyet is kifizetem, csak menj el innen! - anya elképedt az elhangzottakon, én pedig meg sem tudtam szólalni... Angliába?! - Én küldelek oda! És ez parancs. Megbeszélem gyorsan az ottani gimi igazgatójával a dolgot, és...
- Állj! - kiáltotta Sarah - Ha ő megy, én is megyek!
- De... - nézett rá a diri.
- Nincs de! Tisztában vagyok vele, hogy sok mindent fel kell adnom, de megyek vele. A rokonaim úgyis ott élnek... - jelentette ki barátnőm. Engem is meglepett...
- Rendben... Ez azt jelenti, hogy nincs itt rokonod? Akkor kivel laksz?
- A nővéremmel... Már 25 éves, és maximum ő is kiköltözik. Ennyi. Most már hívhatja azt az igazgatót. Mr. Hudson elment telefonálni, én pedig nem győztem hálálkodni barátnőmnek.
- Jaj, úgy szeretlek! - öleltem meg.
- Hé! A barátok mindig barátok lesznek... Folytasd!
- Amikor kivagy az élettől és minden reményed elveszett...
- Nyújtsd a kezed, mert a barátaid mindig a barátaid lesznek.
- Egészen végig. - mondtuk az utolsó dalszövegrészletet közösen. Ha valaki nem tudná, mi ez a dal, elárulom: Queen - Friends Will Be Friends.
- Rendben, két nap múlva már a hajnali 5-ös gépen kell lennetek. Aztán nem csinálni semmi zűrt addig! - adagolta az információkat a diri. Már épp kint voltunk a suli előtt, mikor anya megszólalt.
- Szép zöld volt minden. - mosolygott - De ilyet Londonban ne csinálj! - veregette meg a hátam.
- Figyelj anya! Tudom, hogy te is jönni akarsz, de ne hagyd itt a munkádat miattam! Meg itt van Justin is...
- Kicsim, nagyon kedves ez amit mondtál, de...
- Anya, ígérd meg! Ezt kérem szülinapomra Tőled. Meglátogathatsz bármikor, de kérlek, maradj itthon. - mondtam komolyan.
- Rendben... Sarah, akkor nem baj, ha Cori nálatok fog lakni?
- Semmi gond, anyuék amúgy is bírják, már csak a beszámolóimból is. - nevetett barátnőm.
- Sarah! - hallottuk egy fiú hangját a hátunk mögül. - Beszélhetnénk?
- Persze...
Csak a gesztusokat láttam, amiből arra következtettem, hogy vitatkoznak, majd a végén Sarah legyintett, s elindult hozzánk.- Na, mi történt? - kérdeztem.
- Semmi, csak megkérdezte, hogy most mi van, aztán rájött, hogy nem tud távkapcsolatot folytatni velem. - rántotta meg a vállát. Azért láttam, hogy szomorú, de hagytam a témát.

Sarah szemszöge

- Mit szeretnél, Adam? - kérdeztem mosolyogva.
- Te is mész Londonba?
- Hát persze! A barátnőmért bármit.
- Figyelj, nekem nem működik a távkapcsolat... - fogta meg a tarkóját.
- Rendben. - adtam az egyszerű választ. Annyira ez most nem foglalkoztatott.
- Hé! Most mi a bajod?! Tegnapelőtt még annyira szerettél...
- Nem tudom, mit érzek... De erre nem lehetne holnap visszatérni?
- Nekem mindegy, menj ahova akarsz... - csak legyintettem, majd visszaindultam Coriékhoz.
- Na, mi történt? - kérdezte.- Semmi, csak megkérdezte, hogy most mi van, aztán rájött, hogy nem tud távkapcsolatot folytatni velem. - mondtam, majd megrántottam a vállam. Cori inkább hanyagolta is a témát...
Félúton elváltunk egymástól, én pedig siettem haza.
- Na, milyen volt az évzáró, húgi? - jött oda Isa két szelet pizzával.
- Cori szépen tönkrevágta zöld trutyival, amiért kicsapták, és Londonba száműzték... - mondtam mosolyogva, majd ettem a kajából.
- Húú! Nem semmi a csaj! - evett ő is.
- Figyu... Szeretnék vele menni. Ott vannak anyuék is, meg minden rokonunk... Nem muszáj jönnöd.
- Semmi akadálya Sarah, én tudod, hogy bármit megengedek. - mosolygott.
- Köszönöm! - öleltem meg.
- Köszönd a barátnődnek! - nevetett fel.

1. fejezet - Master plan

Sziasztok! Íme az első réész.:DDD A második holnapra várható, de lehet hogy még este felrakom.*.* Nem akarok semmit ígérni.:D A fejezethez nem fűzök hozzá semmit, de kommenteket kaphatok?:D Nem szabok határt, de jól esnének. Kicsit rövid lett...:// De remélem nem gond.:))  Ajánlott zene: Master Plan. Jó olvasást.:*
xoxo: Miaa.

1. FEJEZET - MASTER PLAN

- Hmm... - rágcsáltam a tollam végét. Tökéletes terv az évzáró tönkretevéséhez. Egyszerűen tökéletes.
- Coriiii! - a hang hallatára összerezzentem, a füzetet becsúsztattam a párnám alá. - Gyere velem játszaniii! - lassan megfordultam, majd szembetaláltam magamat az öcsém kiskutyaszemeivel.
- Ó, Justin, majd kicsit később... Most terveznem kell valamit!
- ANYAAA! - kiáltott le a lépcsőről. - Cori nem akar játszani!
- Corinna Styles! Tudod, hogy sok dolgom van, megkönnyíthetnéd azzal a helyzetem, hogy lefoglalod az öcsédet! - dorgált meg anya.
- Rendben... - megforgattam a szemeimet, majd lefutottam a lépcsőről. Vettem egy almát a kosárból, s kimentem az udvarra. - Szia Tara! - köszöntem a kutyámnak, majd megöleltem. Egy igazi szibériai husky, csak még kölyök. Kijött Justin is, aki hozta labdákat, amiket dobáltunk Taranak.
A zsebemben rezegni kezdett a telefon, majd megszólalt a Paradise City, a csengőhangom. Fogadtam a hívást.
- Szia Sarah! - köszöntem kedvesen.
- Cori! Nincs kedved ma egykor találkozni a kávézónál? - kérdezte izgatottan.
- De, lenne. Akkor egykor látjuk egymást. Szia! - mondtam, majd kinyomtam. Rápillantottam a kijelzőre. Fél egy, te jó Isten! Gyorsan beszaladtam a szobámba ruhaügyileg. Egy szakadt farmersortot, és ejtett vállú pólót vettem fel, amire a következő szöveg volt írva: 'Bitch please'. Még felvettem a fekete converse cipőmet, és elmentem sminkelni. Fekete szempillaspirál, szemhéjtus és szemhéjpúder, kész a tökéletes smink.  Engedtem, hogy a hajam szabadon a vállamra omoljon, majd felkaptam a táskám és lerobogtam a lépcsőn.
- Anya, elmentem a kávézóba Sarah-val, majd jövök! Szia!
- Rendben, szia! - köszönt ő is.
Beraktam a fülesemet, és elkezdtem hallgatni Somebody To Love-ot a Queentől. Igen, mert ez a zene kapta először ezt a nevet, nem pedig a JB-s cucc. Hamar a helyszínre értem, ahol már barátnőm tűkön ülve várt rám.
- Képzeld Cori, tegnap randiztam Adam-mel! - újságolta.
- Tényleg? Ez szuper! Mesélj!
- Háát, az úgy volt, hogy ugye tegnap délelőtt elmentem árulni a piacra virágokat. Ő odajött a standhoz és mpndta, hogy kérne egy csokor vörös rózsát, mert ma randira hív egy különleges lányt. Eladtam neki a virágokat, a legszebb csokrot állítottam elő. Aztán délután ahogy mentem haza az ajtónk előtt hevert ugyan az a csokor, amit én készítettem Adamnek! Még kártya is volt benne. Valami ilyesmi szöveggel: ,,Délután 5-kor találkozzunk a parkban, a szökőkútnál.  Csók: A." És ugye elkészültem, és tényleg ott volt a megbeszélt időpontban! Elhívott vacsizni meg filmezni, a nap végén pedig hazakísért, és megcsókolt! - mesélt csillogó szemekkel.
- Ez remek! Pont a legjobb pasit fogtad ki, gratulálok! - öleltem meg.
- Hé, tudod, hogy holnap évzáró! Remélem nem csinálsz semmi idiótaságot... - nézett rám szúrós tekintettel.
- Neem... Semmit. - mosolyogtam ördögien.
- Cori, kérlek, ne! Nagyon sok bajt okoztál már a suliban, a tanárok utálnak, nem akarod, hogy kicsapjanak, ugye? - mondta komolyan.
- Nekem már úgyis mindegy. - dőltem hátra a székemben.

Harry Styles szemszöge

- Niall, nem adnál abból a chipsből? - böktem az asztalon heverő kajára.
- Soha! - horkant fel. Csak mi ketten voltunk bent, a többiek kint kergetőztek és ugráltak a medencébe.
- Ha így állunk. - húztam gonosz vigyorra a számat. Megfogtam a kanapén lévő párnát, és minden erőmmel arcon csaptam vele.
- Idióta! - nevetett, majd elkezdtünk párna csatázni. A hangokra bejöttek a többiek is, s ránk vetették magukat. Csurom vizesek lettünk, mert nem törölköztek meg...
Miután vége lett a kis "játéknak", ledőltünk a kanapéra.
- Rendeljünk pizzát! - szólalt meg Liam.
- Répásat. - jelentette ki Louis, mintha ez lenne a világ legegyértelműbb dolga.
- Hülye! - vágtam hozzá egy kispárnát.
- Ne kezdd megint, Styles!
- Oké, oké... - adtam meg magam, majd elkapcsoltam szappanoperáról.

Anonim szemszöge

Hmm... Nem sejt semmit. Ha megszerzem, talán közelebb kerülhetek Corihoz, és megszerezhetem magamnak. Jó színész lennék. Ez a terv pedig tökéletes!
Gondolatban megveregettem a vállam, és töltöttem magamnak még egy korsó sört. Semmi sem állíthat meg. Semmi.

Hello!:))

Sziasztok! Itt kaptok egy kis ismertetőt a történetről, ráadásul megismerhetitek nagyjából a főszereplőt is. :) Jó olvasást!
xoxo: Miaa.

Corinna Kaliforniában él nevelőszüleivel és fogadott testvérével. Egész életében 'bajkeverő' volt, minden ünnepséget tönkretett, amit csak tudott. Másodikos a burbanki gimiben, a suli egyik legmenőbb csaja.
Viselkedése folyton nemtörődöm, embertársaival flegma, kivéve legjobb barátnőjével, Sarah-val. Nagyképű és öntelt, de ez persze csak álca.
Öt éves kora előtti időkből semmire sem emlékszik, hisz balesetet szenvedett, s azt sem tudja pontosan, kik a valódi szülei.
A lányt teljesen megedzették az évek, ezért erős, céltudatos. Sokan makacsnak, törtetőnek titulálják, de ez Corit nem zavarja.

Hamarosan itt az évzáró, ami ugye szép kis ünnepély; tökéletes arra, hogy valaki elrontsa az egészet. Ám ez a kis 'csíny' balul sül el: a lányt kitiltják a gimnáziumból, sőt elküldik egy másik országba, hogy ne itt "rontsa a levegőt". Barátnője osztozik sorsában, hisz ők imádják egymást, képesek feladni a másikért bármit.
Fájó szívvel búcsút mondanak a napsütötte Kaliforniának, és szembe kell nézniük a hűvös angolokkal.

És hogy kapcsolódik mindehhez a One Direction? Kövessétek a sztorit.;)