4. FEJEZET - FOGADÁS
- Cori, készen vagy máááár?! - dörömbölt az ajtómon barátnőm.
- Igen, egy perc, csak mekeresem a telefonom!
- Siess! Szeretnék még ma eljutni a London Eye-hoz!
- Holnap is van nap... - vágtam vissza nyugodtan, miközben kiléptem az ajtón.
- De tudod, hogy milyen vagyok! - hát igen. Sarah igazából teljesen más, mint én. Minden érdekli, és nagyon kíváncsi. Engem csak a zene hoz lázba. Már hét kerek éve gitározom (ide is elhoztam a gyönyörűségeimet), van is pár darabom. Egy akusztikus, egy Fender, egy Gibson, na meg egy Epiphone. Szeretem is mindet, vigyázok rájuk, mint a szemem fényére.
Gyalog mentünk az utunkon, ahol sok érdekes embert is láttunk. Voltak, akikkel jót hülyültünk, és volt pár utcazenész, akikkel énekeltünk. Imádok énekelni, bár nem sokan tudják ezt rólam. Elmentünk busszal a London Eye-hoz, felültünk és megcsodáltuk a várost. Gyönyörű volt magasból látni mindent. Olyan voltam, mint egy 5 éves, akinek egy hatalmas nyalókát kínálnak fel. Elsétáltunk a Big Ben-hez, csináltunk pár képet, majd felültünk egy buszra, ami elvitt a Parlamenthez és a Buchingam-palotához. Igazán sok volt a látnivaló, viszont elfáradtunk, ezért beültünk egy kávézóba. Rendeltünk magunknak üdítőt és sütit. Sarah kért még egy kávét, mire undorodva néztem rá. Utálom a kávét, és ezt ő is jól tudja.
- Hallod én kimegyek a mosdóba, mindjárt jövök. - mondta, mire csak bólintottam.
Sarah szemszöge
Háttérénekes kerestetik!
A népszerű fiúbanda, a One Direction háttérénekeseket keres! Jelentkezni ma és holnap lehet, és a következőket kell megadni:
- Születése hely/idő;
- Anyja neve;
- Telefonszám;
- Lakóhely;
- Származás
Szeretettel várnak a fiúk minden kedves jelentkezőt a Londoni Zeneakadémia stúdiójában mindkét nap 08:00 - 21:00. Bárki jöhet, aki tehetséges!
- Hmm... Ez érdekes. - a végén láttam még aláírásokat a fiúktól, meg a menedzserüktől, tehát csak nem kamu! Rá kéne vennem corit, hogy jelentkezzen... Meg is van, hogyan! A hirdetést összehajtottam, majd rendeltem egy bögre(!) fekete kávét.
- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte mit sem sejtve, majd undorodva végignézett az italon.
- Lefogadom, hogy nem tudnád meginni ezt a bögre kávét... Túl gyáva vagy. - hergeltem. ismerem, bármit elvállal, ha gyávának nevezem.
- Hah! Bármikor, édes. - legyintett.
- Akkor most is? - kérdeztem mosolyogva.
- Hááát, most nem... - kezdte kicsit bátortalanabbul.
- Aha! Berezeltél! Gyáva vagy meginni!
- Na, add azt ide! - mutatott a bögre felé. - Kihívás elfogadva! Ha megiszom, te csinálsz meg valamit, amit kérek! De ha akár kiköpöm, vagy egy kortyot nem iszok meg, bármire rávehetsz! - jelentette ki, én pedig odaadtam neki a bögrét. Nagyjából félig bírta, de után kiköpött mindent, a nyelvét pedig elkezdte egy szalvétával törölgetni. Mosolyogva néztem végig az akciót, majd miután végzett, megszólalt:
- Most vesztettem... - fújta ki a levegőt - Na, mit akarsz tenni? - kérdezte szomorkásan. Nem válaszoltam, csak odanyújtottam neki a lapocskát. - Nem! Nem, nem, NEM! Nem teheted ezt velem! - kiabálta, mire mindenki idefigyelt - Utálom ezt az öt nyálgépet!
- A szabály az szabály, kedvesem. Holnap indulunk, addig kiválaszthatod, mit énekelsz. - mondtam neki diplomatikusan, kifizettük a dolgokat, majd hazaandalogtunk.
Corinna szemszöge
Ültem a laptopom előtt, és zenéket keresgettem, de nagyjából fél óra múlva megtaláltam a tökéletes dalt! Szó nélkül távoztam a házból, fogtam egy taxit, és a zeneakadémia felé vettem az irányt. Bementem, majd bekukkantottam a kulcslyukon. Mivel már éppen a mai nap utolsó lánykáját hallgatták meg, összepakolták a cuccot. Remek! Van hangszerkíséret, meg ráéneklés. Az nekem csak jó. Mikor menni készültem volna, megbotlottam valamiben, és sikeresen ráestem a cintányérokra. Hallottam hangokat odabentről:
- Ez mi volt? Ti is hallottátok? - hallottam egy fiú hangját.
- Kinézek. - válaszolt egy kicsit rekedtesebb hangon egy másik pasi. Hirtelen nem tudtam hova menjek, de megláttam egy nyitott szekrényt (tudjátok, ahova pakolják a diákok a könyveiket), és gyorsan bebújtam oda, magamra csukva az ajtót. Kilépett egy göndör hajú gyerek, és mivel a fény pont odasütött a szekrény kis rácsaihoz, simán észrevehetett volna - de nem. Csak körülnézett, megkérdezte, hogy 'Van itt valaki?', de miután nem kapott választ megrántotta a vállát, és visszament pakolni. Ahogy becsukódott az ajtó, én rögtön kislisszoltam az épületből, egyenesen haza.
Harry szemszöge
- Lehet. Na, de menjünk. Lefárasztott a sok tini. - nyújtózkodott Zayn.
- Na, mi van, nem csíped a rajongóidat? - vágtam vállba, de nem túl erősen.
- De, csak nagyjából a 60% azért jött ma ide, hogy kapjon aláírást meg közös képet. - mondta ásítva. Na, ebben viszont igaza volt.
- Akkor menjünk. Éhes vagyok. - monta Niall az utolsó mondatot taglalva.
- Nem vagy egyedül, haver. - veregette hátba Liam. Louis is biztos elfáradt, mert nem hülyéskedett a répás idiótaságaival.
Igazából nem hiszem, hogy a huzat volt. Az nem csinál ekkora kárt. És amikor kinyitottam az ajtót, az egyik szekrényben megláttam valami csillogót... Ahogy ez eszembe jutott, rohantam vissza. Az ajtóval szemben volt, arra emlékszem, de ahogy beértem, és kinyitottam: teljesen üres volt. Kicsit csalódottan mentem vissza a többiekhez, akik nem értették, mi van velem. Őszintén szólva; én sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése