2. fejezet - Schools out!

Sziasztok! Itt a fejezet.:)) Ez most sokkal hosszabb lett, mint az első és megismerhetitek Cori tervét. Ajánlott zene: Schools Out. Jó olvasást!
xoxo: Miaa

2. FEJEZET - SCHOOLS OUT!

- Végre! - kiáltottam örömtelien. Ma van az évzáró! Ez csodás! És ma végre a tervem is beteljesedik... Már minden elő van készítve, csak várni kell.
Az ünnepség hatkor lesz, ami az jelenti, hogy van még négy órám készülődni (igen, 2-kor keltem). Lementem a konyhába enni valamit.
Szedtem magamnak levest, amit néhány perc alatt be is kanalaztam, aztán ettem egy szelet rántott húst sült krumplival. Felvettem egy farmert és egy ujjatlan nyári felsőt, majd tudattam anyuval, hogy elmegyek vásárolni.
- Anya, elmentem inget venni! Majd jövök.
- Rendben, de gyere haza időben!
Felkaptam a cipőmet és elmentem a közeli butikba. Meg is vettem az első fehér inget, ami a szemem elé került, nem cicóztam én... De jól is nézett ki.
Hazaérve vettem egy hosszú zuhanyt, megmostam a hajam a kedvenc eper illatú samponommal, kiszálltam a kabinból, és megszárítottam a hajam. Megkerestem (az sem telik egy percbe) a fekete gatyámat, s kikészítettem az ágyamra. Te jó Isten! Hogy elrepült az idő... Már fél öt van, én meg sehol sem tartok!
Gyorsan kivasaltam a ruháimat, felmelegítettem a hajvasalót, és nekiestem göndör fürtjeimnek. Utálom a természetes hajamat.
Miután kész lettem a hajammal, megcsináltam a sminkem, közben zenét hallgattam.
- I see your sister in her Sunday dress, she's out to please, she pouts her best, she's out to take, no need to try, she's ready to make... - énekelgettem. Fehér, csillogós szemhéjpúdert tettem fel, tussal és szempillaspirállal megspékelve. Még kihúztam a szemem és készen is lettem... Azaz még fel kéne öltözni.
Gyorsan felkaptam az ingem és a nacim, a vállamra aggattam egy kis táskát, majd leszaladtam a lépcsőn. Sarah türelmetlenül várt rám.
- Végre! Már vártalak. Siess, mert elkésünk!
- Oké... - forgattam meg a szemeim, s felkaptam a fekete magassarkúmat. Köszöntem anyunak, s elindultunk. Hamar a sulihoz értünk, ahol beálltunk az osztálytársainkhoz. Arcomra kiült az ördögi vigyor, amit Sarah is észrevett.
- Cori, mire készülsz? - kérdezte rémülten.
- Majd meglátod. - mondtam sejtelmesen.
- Cori! Megígérted, hogy nem csinálsz semmit! - vágta a képembe a szavakat.
- De tudod, hogy ez a lételemem! - néztem rá komolyan, mire lassan kifújta a levegőt.
- Figyelj! Bármi is történjék, én melletted állok, de... - ekkor Adam félbeszakította egy szájra puszival, közben végig engem nézett. Rossz előérzetem volt vele kapcsolatban.
- Sziasztok lányok!
- Szia... - köszöntem nem éppen lelkesen.
- Adam, állsz mellettem? - mosolygott Sarah, majd rám nézett. Én csak bólintottam. Elkezdődött a tanévzáró ünnepség. Az igazgató felsétált a tribünre, ahol az egész szöveget végigmondta.
- Kedves diákok! A 2011-2012-es tanévet hivatalosan is lezárom! - kiáltotta a diri, mire mindenki elkezdett tapsolni. Nem sokáig örültek, hiszen a tervem most lépett működésbe... De várjunk... Ez nem úgy működik, ahogy elterveztem! Úgy volt, hogy a zöld trutyi az összes osztályra megy, de... Most egyenesen a tribün felé zuhan. Bepánikoltam, de nem tettem semmit. Úgy is tudom, hogy rögtön engem szólít majd. Sarah csak dühösen nézett rám. Láttam az igazgatót, hogy mérgesen mondja valamelyik tanárnak, hogy hívja fel az anyám, s a pedagógus gyorsan tárcsázta is a számot. Anyum 5 perc alatt ideért, engem pedig odahívatott a diri.
- Corinna Styles! Hogy képzelted ezt! Tudom, hogy te tetted! - kiabált velem. Igazából hidegen hagyott.
- Beismerem, én voltam. - sosem hazudtam, mindig beismertem, hogy én vagyok az elkövető.
- Mrs. Turner, nem tudja megnevelni ezt a lányt?
- Lehetetlen. - mondta anya félszegen. Ezt szerettem benne. Törődött velünk sokat, de elfogadta a hülyeségeimet. Egymásra mosolyogtunk, mire Mr. Hudson szúrósan nézett ránk.
- Elég, ezt most untam meg! Mindig mindent tönkreteszel Corinna! Úgy döntöttem, eltanácsollak az iskolából! - mi van? Ez szuper! Próbáltam leplezni az örömömet, ezért előadtam tökéletes színészi játékomat. - Itt nem maradhatsz!
- Nem nagy ügy, majd átiratkozom másik suliba. - legyintettem.
- Nem-nem, te nem fogod itt szívni előlünk a levegőt! Elküldelek... Londonba! Akár a repülőjegyet is kifizetem, csak menj el innen! - anya elképedt az elhangzottakon, én pedig meg sem tudtam szólalni... Angliába?! - Én küldelek oda! És ez parancs. Megbeszélem gyorsan az ottani gimi igazgatójával a dolgot, és...
- Állj! - kiáltotta Sarah - Ha ő megy, én is megyek!
- De... - nézett rá a diri.
- Nincs de! Tisztában vagyok vele, hogy sok mindent fel kell adnom, de megyek vele. A rokonaim úgyis ott élnek... - jelentette ki barátnőm. Engem is meglepett...
- Rendben... Ez azt jelenti, hogy nincs itt rokonod? Akkor kivel laksz?
- A nővéremmel... Már 25 éves, és maximum ő is kiköltözik. Ennyi. Most már hívhatja azt az igazgatót. Mr. Hudson elment telefonálni, én pedig nem győztem hálálkodni barátnőmnek.
- Jaj, úgy szeretlek! - öleltem meg.
- Hé! A barátok mindig barátok lesznek... Folytasd!
- Amikor kivagy az élettől és minden reményed elveszett...
- Nyújtsd a kezed, mert a barátaid mindig a barátaid lesznek.
- Egészen végig. - mondtuk az utolsó dalszövegrészletet közösen. Ha valaki nem tudná, mi ez a dal, elárulom: Queen - Friends Will Be Friends.
- Rendben, két nap múlva már a hajnali 5-ös gépen kell lennetek. Aztán nem csinálni semmi zűrt addig! - adagolta az információkat a diri. Már épp kint voltunk a suli előtt, mikor anya megszólalt.
- Szép zöld volt minden. - mosolygott - De ilyet Londonban ne csinálj! - veregette meg a hátam.
- Figyelj anya! Tudom, hogy te is jönni akarsz, de ne hagyd itt a munkádat miattam! Meg itt van Justin is...
- Kicsim, nagyon kedves ez amit mondtál, de...
- Anya, ígérd meg! Ezt kérem szülinapomra Tőled. Meglátogathatsz bármikor, de kérlek, maradj itthon. - mondtam komolyan.
- Rendben... Sarah, akkor nem baj, ha Cori nálatok fog lakni?
- Semmi gond, anyuék amúgy is bírják, már csak a beszámolóimból is. - nevetett barátnőm.
- Sarah! - hallottuk egy fiú hangját a hátunk mögül. - Beszélhetnénk?
- Persze...
Csak a gesztusokat láttam, amiből arra következtettem, hogy vitatkoznak, majd a végén Sarah legyintett, s elindult hozzánk.- Na, mi történt? - kérdeztem.
- Semmi, csak megkérdezte, hogy most mi van, aztán rájött, hogy nem tud távkapcsolatot folytatni velem. - rántotta meg a vállát. Azért láttam, hogy szomorú, de hagytam a témát.

Sarah szemszöge

- Mit szeretnél, Adam? - kérdeztem mosolyogva.
- Te is mész Londonba?
- Hát persze! A barátnőmért bármit.
- Figyelj, nekem nem működik a távkapcsolat... - fogta meg a tarkóját.
- Rendben. - adtam az egyszerű választ. Annyira ez most nem foglalkoztatott.
- Hé! Most mi a bajod?! Tegnapelőtt még annyira szerettél...
- Nem tudom, mit érzek... De erre nem lehetne holnap visszatérni?
- Nekem mindegy, menj ahova akarsz... - csak legyintettem, majd visszaindultam Coriékhoz.
- Na, mi történt? - kérdezte.- Semmi, csak megkérdezte, hogy most mi van, aztán rájött, hogy nem tud távkapcsolatot folytatni velem. - mondtam, majd megrántottam a vállam. Cori inkább hanyagolta is a témát...
Félúton elváltunk egymástól, én pedig siettem haza.
- Na, milyen volt az évzáró, húgi? - jött oda Isa két szelet pizzával.
- Cori szépen tönkrevágta zöld trutyival, amiért kicsapták, és Londonba száműzték... - mondtam mosolyogva, majd ettem a kajából.
- Húú! Nem semmi a csaj! - evett ő is.
- Figyu... Szeretnék vele menni. Ott vannak anyuék is, meg minden rokonunk... Nem muszáj jönnöd.
- Semmi akadálya Sarah, én tudod, hogy bármit megengedek. - mosolygott.
- Köszönöm! - öleltem meg.
- Köszönd a barátnődnek! - nevetett fel.