3. fejezet - Hello, London!

3. FEJEZET - HELLO, LONDON!

Olyan hamar elrepült ez a két nap, hogy észre sem vettem... Vasárnap este van, holnap ötkor indul a gépünk. Eléggé izgulok, hogy mi lesz, mivel előttünk az egész nyár!
- Kicsim, bepakoltál már? - kiabált anya a földszintről. Te jó ég!
- Még nem, de mindjárt elkezdem... - mondtam, majd levettem két bőröndöt a szekrény tetejéről és fénysebességgel dobáltam beléjük az összehajtott ruháimat. Kikészítettem egy szettet holnapra, a laptopomat már egy biztonságos táskába raktam, amiben a törékeny dolgokat tárolom és még egy kisebb táska a tisztasági szereknek (dezodor, tusfürdő, fogkefe stb.). A hajvasalót kint hagytam, és van még egy pót fogkefém reggelre, meg anyum tusfürdője és egy potya törölköző. A képeket, személyes dolgokat egy másik táskába raktam, ami a ruhás bőröndömben lapul egész úton. Remélem nem lesz semmi baj.
Már elég későre járt az idő, ezért lezuhanyoztam, átvettem a pizsimet (kisnadrág és Mickey egeres fölső), fogat mostam, és bebújtam az ágyamba.

***

A telefonom negyed ötkor hangosan csörgött, hogy véletlenül se késsek el. Felpattantam az ágyból és szélsebesen a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan lezuhanyoztam, majd visszamentem a szobámba és felvettem a lila csőgatyámat, az ujjatlan felsőmet, amire tollak voltak nyomatva, na meg egy zoknit, mert cipőben utazom. Ilyenkor még hideg van, pláne Londonban! Várjunk... Időeltolódás! Vagy kilenc órával van több ott... Odaérünk estére.
- Cori, készen vagy? Csomagoltam neked szendvicseket az útra, a reggelid pedig az asztalon van... - mondta anya kissé szomorúan.
- Megyek is kajálni! - ahogy kimentem, majdnem megbotlottam a küszöbön, de nem végül is sérülésmentesen leérkeztem a konyhába. Megettem a rántottámat, elraktam a szendvicseket egy kis táskába,  majd felmentem fogat mosni. Kivasaltam a hajam, majd eltettem a szerkezetet az egyik bőröndbe. Már háromnegyed öt volt, ezért anyuval bepakoltunk a kocsiba, majd elhajtottunk a reptérre. Sarah már ott volt a nővérével.
- Corii! Felkészültél? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Fel! Tökéletesen érzem magam. - válaszoltam izgatottan.
- Kicsim, nemsokára felszállás. - mondta anya.
- Tudom. - válaszoltam mosolyogva. Megölelgettem Justint és anyut is, Sarah pedig a nővérét. Hallottuk, ahogy bemondják, hogy szálljunk föl. Utoljára még megöleltem a 'családomat', majd elindultunk a gép irányába, de előtte kikapcsoltam a telefonom. A csomagjainkat elszállították, mi pedig felmentünk a "lépcsőn". Én az ablak mellé ültem, és bekapcsoltam az iPodom. Elindítottam a lejátszási listámon a 'Queen: Greatest Hits' albumot. Na, ezzel elleszek legalább másfél óráig...
Mikor elértük az ideális repülési magasságot kikapcsoltuk az öveinket.
- Cori... Coriii! - ütögette meg a vállamat, mire felé néztem.
- Mi az? - kérdeztem, miközben kivettem a fülesemet és leállítottam a zenét.
- Majd csak anyuval fogunk élni egy lakásban... - tördelte kezeit - Apu most elköltözött onnan az új nőcijéhez. Nem mondtam még neked, de már évek óta nincsenek együtt, csak apa ott lakik, meg ilyenek... És ugye nincsenek is összeházasodva, tehát... - mondta szomorkásan.
- Értem. Semmi baj, legalább viszünk egy kis színt anyud életébe. - mosolyogtam, mire az ő arcán is megjelent ez a görbület. Én visszafordultam az ablak felé, de nem sokáig gyönyörködtem a tájban, mert elnyomott az álom.

***

Arra ébredtem, hogy barátnőm piszkál.
- Ideje felébredni álomszuszék! Mindjárt leszállunk!
- Rendben... - feleltem álmosan, de egyből kipattantak a szemeim, mikor megláttam Londont a magasból. Gyönyörű látvány, mit ne mondjak!
Mikor leszálltunk, fogtuk a csomagjainkat és beültünk egy taxiba, bediktáltuk az utcát, és röpke negyed óra alatt odaértünk. A ház nagyon szép volt, olyan tipikus angol, de szép. A fal fehér, az ablakkeretek feketék, az ajtó pedig fenyőfából készült. Az ablakban virágok ékeskedtek, míg a járda kövekkel volt kirakva, és egy szép sziklakert is helyet kapott elöl. Sarah elmondása szerint hátul van halastó meg hintaágy, a kert pedig gyönyörű. Majd megnézem... Csöngettünk, majd egy mosolygós, vidám nő nyitott ajtót.
- Gyertek beljebb! Már vártalak titeket! És Corinna, te nyugodtan tegezz. - ajánlotta fel.
- Rendben. Akkor szia! - köszöntem mosolyogva, majd megöleltem Sarah anyját. Barátnőm gyorsan letette a cuccait, majd ő is adott ölelést - mint kiderült - Patriciának. Tálalta is a vacsorát, ami nagyon finom volt, majd felmentünk berendezkedni.
- Cori, ez itt a te szobád, én pedig itt vagyok a szomszédban, ha kellenék. Az emeleten is van fürdő, én többnyire azt használom, ha itt vagyok, de tőlem a földszintit is elfoglalhatod.
- Mindent értek! - állítottam le, majd bementem a szobámba. Egész tágas volt, még egy gardrób is helyett kapott benne. Gyorsan a polcokra raktam az összehajtott ruháimat (ami elég sok időt lefoglalt), majd elkezdtem rendezgetni a személyes dolgaimat. A könyvespolc hamar megtelt és találtam egy CD-tartó állványt is, ahova albumok kerültek. Végül is, elég szép lett, bár még csak pár órája vagyok itt, de tényleg jó a szobám.
Gyorsan húztam is lezuhanyozni, olyan jó érzés volt lemosni magamról a koszt... Átöltöztem pizsibe, megfogtam a plüssömet, és belekezdtem a naplóm írásába.

Kedves naplóm!
Bizony, elég régen nyitottalak ki, de képzeld (nem vagyok normális...), ma idejöttünk Londonba. Vagyis ideköltöztünk Sarahval az anyujához. Hogy miért?
Az évzáróra terveztem egy kis trutyis akciót. Ami kudarcba fulladt, ugyanis a diri és a tribün lett trutymós. Ki is csaptak a suliból... Ráadásul nem is engedték, hogy bármilyen Amerikai gimibe betegyem a lábam, ezért a diri megrendelte a jegyeket, és lebeszélte a dolgokat az itteni igazgatóval. Anya is velem akart jönni, de nem akartam, hogy miattam hagyja abba a munkáját, na meg ott van Justin is...
Lehet, hogy most őrültnek fogsz tartani, de egyre többet gondolok a valódi szüleimre. Kik lehettek azok? Élnek még? Hogy néznek ki? Annyira emlékszem, hogy volt egy baleset, aztán a következő kép az, hogy a mostani nevelőanyám a kórházi ágyam mellett ül. Annyi maradt még meg bennem, hogy valamelyik szülőm úgy szólít, hogy "Winter". De csak ennyi. Talán volt egy testvérem is, de ezt nem tudom. De mindegy is.