4. fejezet - Fogadás

4. FEJEZET - FOGADÁS

Sarahval ma indulunk megnézni a várost. Tegnap szépen berendeztem a szobámat, kiraktam a posztereket a falra, és a fürdőm is kész. Szép hangulatos minden.
- Cori, készen vagy máááár?! - dörömbölt az ajtómon barátnőm.
- Igen, egy perc, csak mekeresem a telefonom!
- Siess! Szeretnék még ma eljutni a London Eye-hoz!
- Holnap is van nap... - vágtam vissza nyugodtan, miközben kiléptem az ajtón.
- De tudod, hogy milyen vagyok! - hát igen. Sarah igazából teljesen más, mint én. Minden érdekli, és nagyon kíváncsi. Engem csak a zene hoz lázba. Már hét kerek éve gitározom (ide is elhoztam a gyönyörűségeimet), van is pár darabom. Egy akusztikus, egy Fender, egy Gibson, na meg egy Epiphone. Szeretem is mindet, vigyázok rájuk, mint a szemem fényére.
Gyalog mentünk az utunkon, ahol sok érdekes embert is láttunk. Voltak, akikkel jót hülyültünk, és volt pár utcazenész, akikkel énekeltünk. Imádok énekelni, bár nem sokan tudják ezt rólam. Elmentünk busszal a London Eye-hoz, felültünk és megcsodáltuk a várost. Gyönyörű volt magasból látni mindent. Olyan voltam, mint egy 5 éves, akinek egy hatalmas nyalókát kínálnak fel. Elsétáltunk a Big Ben-hez, csináltunk pár képet, majd felültünk egy buszra, ami elvitt a Parlamenthez és a Buchingam-palotához. Igazán sok volt a látnivaló, viszont elfáradtunk, ezért beültünk egy kávézóba. Rendeltünk magunknak üdítőt és sütit. Sarah kért még egy kávét, mire undorodva néztem rá. Utálom a kávét, és ezt ő is jól tudja.
- Hallod én kimegyek a mosdóba, mindjárt jövök. - mondta, mire csak bólintottam.

Sarah szemszöge

Éppen a női WC felé vettem az irányt, mikor megpillantottam egy plakátot. Elkezdtem olvasni:

Háttérénekes kerestetik!

A népszerű fiúbanda, a One Direction háttérénekeseket keres! Jelentkezni ma és holnap lehet, és a következőket kell megadni:

- Születése hely/idő;

- Anyja neve;

- Telefonszám;

- Lakóhely;

- Származás

Szeretettel várnak a fiúk minden kedves jelentkezőt a Londoni Zeneakadémia stúdiójában mindkét nap 08:00 - 21:00. Bárki jöhet, aki tehetséges!

- Hmm... Ez érdekes. - a végén láttam még aláírásokat a fiúktól, meg a menedzserüktől, tehát csak nem kamu! Rá kéne vennem corit, hogy jelentkezzen... Meg is van, hogyan! A hirdetést összehajtottam, majd rendeltem egy bögre(!) fekete kávét.
- Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte mit sem sejtve, majd undorodva végignézett az italon.
- Lefogadom, hogy nem tudnád meginni ezt a bögre kávét... Túl gyáva vagy. - hergeltem. ismerem, bármit elvállal, ha gyávának nevezem.
- Hah! Bármikor, édes. - legyintett.
- Akkor most is? - kérdeztem mosolyogva.
- Hááát, most nem... - kezdte kicsit bátortalanabbul.
- Aha! Berezeltél! Gyáva vagy meginni!
- Na, add azt ide! - mutatott a bögre felé. - Kihívás elfogadva! Ha megiszom, te csinálsz meg valamit, amit kérek! De ha akár kiköpöm, vagy egy kortyot nem iszok meg, bármire rávehetsz! - jelentette ki, én pedig odaadtam neki a bögrét. Nagyjából félig bírta, de után kiköpött mindent, a nyelvét pedig elkezdte egy szalvétával törölgetni. Mosolyogva néztem végig az akciót, majd miután végzett, megszólalt:
- Most vesztettem... - fújta ki a levegőt - Na, mit akarsz tenni? - kérdezte szomorkásan. Nem válaszoltam, csak odanyújtottam neki a lapocskát. - Nem! Nem, nem, NEM! Nem teheted ezt velem! - kiabálta, mire mindenki idefigyelt - Utálom ezt az öt nyálgépet!
- A szabály az szabály, kedvesem. Holnap indulunk, addig kiválaszthatod, mit énekelsz. - mondtam neki diplomatikusan, kifizettük a dolgokat, majd hazaandalogtunk.

Corinna szemszöge

Ezért utálom Saraht... Tudja, mik a gyengéim, és ezeket néha kihasználja. Ráadásul utálom a One Directiont... Nyálas kisfiúk. És ÉN jelentkezzek háttérénekesnek?! Ez a csaj meghibbant. Totálisan hülye. Nem szabadott volna belemennem ebbe a fogadásba...
Ültem a laptopom előtt, és zenéket keresgettem, de nagyjából fél óra múlva megtaláltam a tökéletes dalt! Szó nélkül távoztam a házból, fogtam egy taxit, és a zeneakadémia felé vettem az irányt. Bementem, majd bekukkantottam a kulcslyukon. Mivel már éppen a mai nap utolsó lánykáját hallgatták meg, összepakolták a cuccot. Remek! Van hangszerkíséret, meg ráéneklés. Az nekem csak jó. Mikor menni készültem volna, megbotlottam valamiben, és sikeresen ráestem a cintányérokra. Hallottam hangokat odabentről:
- Ez mi volt? Ti is hallottátok? - hallottam egy fiú hangját.
- Kinézek. - válaszolt egy kicsit rekedtesebb hangon egy másik pasi. Hirtelen nem tudtam hova menjek, de megláttam egy nyitott szekrényt (tudjátok, ahova pakolják a diákok a könyveiket), és gyorsan bebújtam oda, magamra csukva az ajtót. Kilépett egy göndör hajú gyerek, és mivel a fény pont odasütött a szekrény kis rácsaihoz, simán észrevehetett volna - de nem. Csak körülnézett, megkérdezte, hogy 'Van itt valaki?', de miután nem kapott választ megrántotta a vállát, és visszament pakolni. Ahogy becsukódott az ajtó, én rögtön kislisszoltam az épületből, egyenesen haza.

Harry szemszöge

- Nem volt ott semmi. Biztos csak huzat. - mondtam a többieknek, akik már indulásra készen álltak.
- Lehet. Na, de menjünk. Lefárasztott a sok tini. - nyújtózkodott Zayn.
- Na, mi van, nem csíped a rajongóidat? - vágtam vállba, de nem túl erősen.
- De, csak nagyjából a 60% azért jött ma ide, hogy kapjon aláírást meg közös képet. - mondta ásítva. Na, ebben viszont igaza volt.
- Akkor menjünk. Éhes vagyok. - monta Niall az utolsó mondatot taglalva.
- Nem vagy egyedül, haver. - veregette hátba Liam. Louis is biztos elfáradt, mert nem hülyéskedett a répás idiótaságaival.
Igazából nem hiszem, hogy a huzat volt. Az nem csinál ekkora kárt. És amikor kinyitottam az ajtót, az egyik szekrényben megláttam valami csillogót... Ahogy ez eszembe jutott, rohantam vissza. Az ajtóval szemben volt, arra emlékszem, de ahogy beértem, és kinyitottam: teljesen üres volt. Kicsit csalódottan mentem vissza a többiekhez, akik nem értették, mi van velem. Őszintén szólva; én sem.

3. fejezet - Hello, London!

3. FEJEZET - HELLO, LONDON!

Olyan hamar elrepült ez a két nap, hogy észre sem vettem... Vasárnap este van, holnap ötkor indul a gépünk. Eléggé izgulok, hogy mi lesz, mivel előttünk az egész nyár!
- Kicsim, bepakoltál már? - kiabált anya a földszintről. Te jó ég!
- Még nem, de mindjárt elkezdem... - mondtam, majd levettem két bőröndöt a szekrény tetejéről és fénysebességgel dobáltam beléjük az összehajtott ruháimat. Kikészítettem egy szettet holnapra, a laptopomat már egy biztonságos táskába raktam, amiben a törékeny dolgokat tárolom és még egy kisebb táska a tisztasági szereknek (dezodor, tusfürdő, fogkefe stb.). A hajvasalót kint hagytam, és van még egy pót fogkefém reggelre, meg anyum tusfürdője és egy potya törölköző. A képeket, személyes dolgokat egy másik táskába raktam, ami a ruhás bőröndömben lapul egész úton. Remélem nem lesz semmi baj.
Már elég későre járt az idő, ezért lezuhanyoztam, átvettem a pizsimet (kisnadrág és Mickey egeres fölső), fogat mostam, és bebújtam az ágyamba.

***

A telefonom negyed ötkor hangosan csörgött, hogy véletlenül se késsek el. Felpattantam az ágyból és szélsebesen a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan lezuhanyoztam, majd visszamentem a szobámba és felvettem a lila csőgatyámat, az ujjatlan felsőmet, amire tollak voltak nyomatva, na meg egy zoknit, mert cipőben utazom. Ilyenkor még hideg van, pláne Londonban! Várjunk... Időeltolódás! Vagy kilenc órával van több ott... Odaérünk estére.
- Cori, készen vagy? Csomagoltam neked szendvicseket az útra, a reggelid pedig az asztalon van... - mondta anya kissé szomorúan.
- Megyek is kajálni! - ahogy kimentem, majdnem megbotlottam a küszöbön, de nem végül is sérülésmentesen leérkeztem a konyhába. Megettem a rántottámat, elraktam a szendvicseket egy kis táskába,  majd felmentem fogat mosni. Kivasaltam a hajam, majd eltettem a szerkezetet az egyik bőröndbe. Már háromnegyed öt volt, ezért anyuval bepakoltunk a kocsiba, majd elhajtottunk a reptérre. Sarah már ott volt a nővérével.
- Corii! Felkészültél? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Fel! Tökéletesen érzem magam. - válaszoltam izgatottan.
- Kicsim, nemsokára felszállás. - mondta anya.
- Tudom. - válaszoltam mosolyogva. Megölelgettem Justint és anyut is, Sarah pedig a nővérét. Hallottuk, ahogy bemondják, hogy szálljunk föl. Utoljára még megöleltem a 'családomat', majd elindultunk a gép irányába, de előtte kikapcsoltam a telefonom. A csomagjainkat elszállították, mi pedig felmentünk a "lépcsőn". Én az ablak mellé ültem, és bekapcsoltam az iPodom. Elindítottam a lejátszási listámon a 'Queen: Greatest Hits' albumot. Na, ezzel elleszek legalább másfél óráig...
Mikor elértük az ideális repülési magasságot kikapcsoltuk az öveinket.
- Cori... Coriii! - ütögette meg a vállamat, mire felé néztem.
- Mi az? - kérdeztem, miközben kivettem a fülesemet és leállítottam a zenét.
- Majd csak anyuval fogunk élni egy lakásban... - tördelte kezeit - Apu most elköltözött onnan az új nőcijéhez. Nem mondtam még neked, de már évek óta nincsenek együtt, csak apa ott lakik, meg ilyenek... És ugye nincsenek is összeházasodva, tehát... - mondta szomorkásan.
- Értem. Semmi baj, legalább viszünk egy kis színt anyud életébe. - mosolyogtam, mire az ő arcán is megjelent ez a görbület. Én visszafordultam az ablak felé, de nem sokáig gyönyörködtem a tájban, mert elnyomott az álom.

***

Arra ébredtem, hogy barátnőm piszkál.
- Ideje felébredni álomszuszék! Mindjárt leszállunk!
- Rendben... - feleltem álmosan, de egyből kipattantak a szemeim, mikor megláttam Londont a magasból. Gyönyörű látvány, mit ne mondjak!
Mikor leszálltunk, fogtuk a csomagjainkat és beültünk egy taxiba, bediktáltuk az utcát, és röpke negyed óra alatt odaértünk. A ház nagyon szép volt, olyan tipikus angol, de szép. A fal fehér, az ablakkeretek feketék, az ajtó pedig fenyőfából készült. Az ablakban virágok ékeskedtek, míg a járda kövekkel volt kirakva, és egy szép sziklakert is helyet kapott elöl. Sarah elmondása szerint hátul van halastó meg hintaágy, a kert pedig gyönyörű. Majd megnézem... Csöngettünk, majd egy mosolygós, vidám nő nyitott ajtót.
- Gyertek beljebb! Már vártalak titeket! És Corinna, te nyugodtan tegezz. - ajánlotta fel.
- Rendben. Akkor szia! - köszöntem mosolyogva, majd megöleltem Sarah anyját. Barátnőm gyorsan letette a cuccait, majd ő is adott ölelést - mint kiderült - Patriciának. Tálalta is a vacsorát, ami nagyon finom volt, majd felmentünk berendezkedni.
- Cori, ez itt a te szobád, én pedig itt vagyok a szomszédban, ha kellenék. Az emeleten is van fürdő, én többnyire azt használom, ha itt vagyok, de tőlem a földszintit is elfoglalhatod.
- Mindent értek! - állítottam le, majd bementem a szobámba. Egész tágas volt, még egy gardrób is helyett kapott benne. Gyorsan a polcokra raktam az összehajtott ruháimat (ami elég sok időt lefoglalt), majd elkezdtem rendezgetni a személyes dolgaimat. A könyvespolc hamar megtelt és találtam egy CD-tartó állványt is, ahova albumok kerültek. Végül is, elég szép lett, bár még csak pár órája vagyok itt, de tényleg jó a szobám.
Gyorsan húztam is lezuhanyozni, olyan jó érzés volt lemosni magamról a koszt... Átöltöztem pizsibe, megfogtam a plüssömet, és belekezdtem a naplóm írásába.

Kedves naplóm!
Bizony, elég régen nyitottalak ki, de képzeld (nem vagyok normális...), ma idejöttünk Londonba. Vagyis ideköltöztünk Sarahval az anyujához. Hogy miért?
Az évzáróra terveztem egy kis trutyis akciót. Ami kudarcba fulladt, ugyanis a diri és a tribün lett trutymós. Ki is csaptak a suliból... Ráadásul nem is engedték, hogy bármilyen Amerikai gimibe betegyem a lábam, ezért a diri megrendelte a jegyeket, és lebeszélte a dolgokat az itteni igazgatóval. Anya is velem akart jönni, de nem akartam, hogy miattam hagyja abba a munkáját, na meg ott van Justin is...
Lehet, hogy most őrültnek fogsz tartani, de egyre többet gondolok a valódi szüleimre. Kik lehettek azok? Élnek még? Hogy néznek ki? Annyira emlékszem, hogy volt egy baleset, aztán a következő kép az, hogy a mostani nevelőanyám a kórházi ágyam mellett ül. Annyi maradt még meg bennem, hogy valamelyik szülőm úgy szólít, hogy "Winter". De csak ennyi. Talán volt egy testvérem is, de ezt nem tudom. De mindegy is.

2. fejezet - Schools out!

Sziasztok! Itt a fejezet.:)) Ez most sokkal hosszabb lett, mint az első és megismerhetitek Cori tervét. Ajánlott zene: Schools Out. Jó olvasást!
xoxo: Miaa

2. FEJEZET - SCHOOLS OUT!

- Végre! - kiáltottam örömtelien. Ma van az évzáró! Ez csodás! És ma végre a tervem is beteljesedik... Már minden elő van készítve, csak várni kell.
Az ünnepség hatkor lesz, ami az jelenti, hogy van még négy órám készülődni (igen, 2-kor keltem). Lementem a konyhába enni valamit.
Szedtem magamnak levest, amit néhány perc alatt be is kanalaztam, aztán ettem egy szelet rántott húst sült krumplival. Felvettem egy farmert és egy ujjatlan nyári felsőt, majd tudattam anyuval, hogy elmegyek vásárolni.
- Anya, elmentem inget venni! Majd jövök.
- Rendben, de gyere haza időben!
Felkaptam a cipőmet és elmentem a közeli butikba. Meg is vettem az első fehér inget, ami a szemem elé került, nem cicóztam én... De jól is nézett ki.
Hazaérve vettem egy hosszú zuhanyt, megmostam a hajam a kedvenc eper illatú samponommal, kiszálltam a kabinból, és megszárítottam a hajam. Megkerestem (az sem telik egy percbe) a fekete gatyámat, s kikészítettem az ágyamra. Te jó Isten! Hogy elrepült az idő... Már fél öt van, én meg sehol sem tartok!
Gyorsan kivasaltam a ruháimat, felmelegítettem a hajvasalót, és nekiestem göndör fürtjeimnek. Utálom a természetes hajamat.
Miután kész lettem a hajammal, megcsináltam a sminkem, közben zenét hallgattam.
- I see your sister in her Sunday dress, she's out to please, she pouts her best, she's out to take, no need to try, she's ready to make... - énekelgettem. Fehér, csillogós szemhéjpúdert tettem fel, tussal és szempillaspirállal megspékelve. Még kihúztam a szemem és készen is lettem... Azaz még fel kéne öltözni.
Gyorsan felkaptam az ingem és a nacim, a vállamra aggattam egy kis táskát, majd leszaladtam a lépcsőn. Sarah türelmetlenül várt rám.
- Végre! Már vártalak. Siess, mert elkésünk!
- Oké... - forgattam meg a szemeim, s felkaptam a fekete magassarkúmat. Köszöntem anyunak, s elindultunk. Hamar a sulihoz értünk, ahol beálltunk az osztálytársainkhoz. Arcomra kiült az ördögi vigyor, amit Sarah is észrevett.
- Cori, mire készülsz? - kérdezte rémülten.
- Majd meglátod. - mondtam sejtelmesen.
- Cori! Megígérted, hogy nem csinálsz semmit! - vágta a képembe a szavakat.
- De tudod, hogy ez a lételemem! - néztem rá komolyan, mire lassan kifújta a levegőt.
- Figyelj! Bármi is történjék, én melletted állok, de... - ekkor Adam félbeszakította egy szájra puszival, közben végig engem nézett. Rossz előérzetem volt vele kapcsolatban.
- Sziasztok lányok!
- Szia... - köszöntem nem éppen lelkesen.
- Adam, állsz mellettem? - mosolygott Sarah, majd rám nézett. Én csak bólintottam. Elkezdődött a tanévzáró ünnepség. Az igazgató felsétált a tribünre, ahol az egész szöveget végigmondta.
- Kedves diákok! A 2011-2012-es tanévet hivatalosan is lezárom! - kiáltotta a diri, mire mindenki elkezdett tapsolni. Nem sokáig örültek, hiszen a tervem most lépett működésbe... De várjunk... Ez nem úgy működik, ahogy elterveztem! Úgy volt, hogy a zöld trutyi az összes osztályra megy, de... Most egyenesen a tribün felé zuhan. Bepánikoltam, de nem tettem semmit. Úgy is tudom, hogy rögtön engem szólít majd. Sarah csak dühösen nézett rám. Láttam az igazgatót, hogy mérgesen mondja valamelyik tanárnak, hogy hívja fel az anyám, s a pedagógus gyorsan tárcsázta is a számot. Anyum 5 perc alatt ideért, engem pedig odahívatott a diri.
- Corinna Styles! Hogy képzelted ezt! Tudom, hogy te tetted! - kiabált velem. Igazából hidegen hagyott.
- Beismerem, én voltam. - sosem hazudtam, mindig beismertem, hogy én vagyok az elkövető.
- Mrs. Turner, nem tudja megnevelni ezt a lányt?
- Lehetetlen. - mondta anya félszegen. Ezt szerettem benne. Törődött velünk sokat, de elfogadta a hülyeségeimet. Egymásra mosolyogtunk, mire Mr. Hudson szúrósan nézett ránk.
- Elég, ezt most untam meg! Mindig mindent tönkreteszel Corinna! Úgy döntöttem, eltanácsollak az iskolából! - mi van? Ez szuper! Próbáltam leplezni az örömömet, ezért előadtam tökéletes színészi játékomat. - Itt nem maradhatsz!
- Nem nagy ügy, majd átiratkozom másik suliba. - legyintettem.
- Nem-nem, te nem fogod itt szívni előlünk a levegőt! Elküldelek... Londonba! Akár a repülőjegyet is kifizetem, csak menj el innen! - anya elképedt az elhangzottakon, én pedig meg sem tudtam szólalni... Angliába?! - Én küldelek oda! És ez parancs. Megbeszélem gyorsan az ottani gimi igazgatójával a dolgot, és...
- Állj! - kiáltotta Sarah - Ha ő megy, én is megyek!
- De... - nézett rá a diri.
- Nincs de! Tisztában vagyok vele, hogy sok mindent fel kell adnom, de megyek vele. A rokonaim úgyis ott élnek... - jelentette ki barátnőm. Engem is meglepett...
- Rendben... Ez azt jelenti, hogy nincs itt rokonod? Akkor kivel laksz?
- A nővéremmel... Már 25 éves, és maximum ő is kiköltözik. Ennyi. Most már hívhatja azt az igazgatót. Mr. Hudson elment telefonálni, én pedig nem győztem hálálkodni barátnőmnek.
- Jaj, úgy szeretlek! - öleltem meg.
- Hé! A barátok mindig barátok lesznek... Folytasd!
- Amikor kivagy az élettől és minden reményed elveszett...
- Nyújtsd a kezed, mert a barátaid mindig a barátaid lesznek.
- Egészen végig. - mondtuk az utolsó dalszövegrészletet közösen. Ha valaki nem tudná, mi ez a dal, elárulom: Queen - Friends Will Be Friends.
- Rendben, két nap múlva már a hajnali 5-ös gépen kell lennetek. Aztán nem csinálni semmi zűrt addig! - adagolta az információkat a diri. Már épp kint voltunk a suli előtt, mikor anya megszólalt.
- Szép zöld volt minden. - mosolygott - De ilyet Londonban ne csinálj! - veregette meg a hátam.
- Figyelj anya! Tudom, hogy te is jönni akarsz, de ne hagyd itt a munkádat miattam! Meg itt van Justin is...
- Kicsim, nagyon kedves ez amit mondtál, de...
- Anya, ígérd meg! Ezt kérem szülinapomra Tőled. Meglátogathatsz bármikor, de kérlek, maradj itthon. - mondtam komolyan.
- Rendben... Sarah, akkor nem baj, ha Cori nálatok fog lakni?
- Semmi gond, anyuék amúgy is bírják, már csak a beszámolóimból is. - nevetett barátnőm.
- Sarah! - hallottuk egy fiú hangját a hátunk mögül. - Beszélhetnénk?
- Persze...
Csak a gesztusokat láttam, amiből arra következtettem, hogy vitatkoznak, majd a végén Sarah legyintett, s elindult hozzánk.- Na, mi történt? - kérdeztem.
- Semmi, csak megkérdezte, hogy most mi van, aztán rájött, hogy nem tud távkapcsolatot folytatni velem. - rántotta meg a vállát. Azért láttam, hogy szomorú, de hagytam a témát.

Sarah szemszöge

- Mit szeretnél, Adam? - kérdeztem mosolyogva.
- Te is mész Londonba?
- Hát persze! A barátnőmért bármit.
- Figyelj, nekem nem működik a távkapcsolat... - fogta meg a tarkóját.
- Rendben. - adtam az egyszerű választ. Annyira ez most nem foglalkoztatott.
- Hé! Most mi a bajod?! Tegnapelőtt még annyira szerettél...
- Nem tudom, mit érzek... De erre nem lehetne holnap visszatérni?
- Nekem mindegy, menj ahova akarsz... - csak legyintettem, majd visszaindultam Coriékhoz.
- Na, mi történt? - kérdezte.- Semmi, csak megkérdezte, hogy most mi van, aztán rájött, hogy nem tud távkapcsolatot folytatni velem. - mondtam, majd megrántottam a vállam. Cori inkább hanyagolta is a témát...
Félúton elváltunk egymástól, én pedig siettem haza.
- Na, milyen volt az évzáró, húgi? - jött oda Isa két szelet pizzával.
- Cori szépen tönkrevágta zöld trutyival, amiért kicsapták, és Londonba száműzték... - mondtam mosolyogva, majd ettem a kajából.
- Húú! Nem semmi a csaj! - evett ő is.
- Figyu... Szeretnék vele menni. Ott vannak anyuék is, meg minden rokonunk... Nem muszáj jönnöd.
- Semmi akadálya Sarah, én tudod, hogy bármit megengedek. - mosolygott.
- Köszönöm! - öleltem meg.
- Köszönd a barátnődnek! - nevetett fel.

1. fejezet - Master plan

Sziasztok! Íme az első réész.:DDD A második holnapra várható, de lehet hogy még este felrakom.*.* Nem akarok semmit ígérni.:D A fejezethez nem fűzök hozzá semmit, de kommenteket kaphatok?:D Nem szabok határt, de jól esnének. Kicsit rövid lett...:// De remélem nem gond.:))  Ajánlott zene: Master Plan. Jó olvasást.:*
xoxo: Miaa.

1. FEJEZET - MASTER PLAN

- Hmm... - rágcsáltam a tollam végét. Tökéletes terv az évzáró tönkretevéséhez. Egyszerűen tökéletes.
- Coriiii! - a hang hallatára összerezzentem, a füzetet becsúsztattam a párnám alá. - Gyere velem játszaniii! - lassan megfordultam, majd szembetaláltam magamat az öcsém kiskutyaszemeivel.
- Ó, Justin, majd kicsit később... Most terveznem kell valamit!
- ANYAAA! - kiáltott le a lépcsőről. - Cori nem akar játszani!
- Corinna Styles! Tudod, hogy sok dolgom van, megkönnyíthetnéd azzal a helyzetem, hogy lefoglalod az öcsédet! - dorgált meg anya.
- Rendben... - megforgattam a szemeimet, majd lefutottam a lépcsőről. Vettem egy almát a kosárból, s kimentem az udvarra. - Szia Tara! - köszöntem a kutyámnak, majd megöleltem. Egy igazi szibériai husky, csak még kölyök. Kijött Justin is, aki hozta labdákat, amiket dobáltunk Taranak.
A zsebemben rezegni kezdett a telefon, majd megszólalt a Paradise City, a csengőhangom. Fogadtam a hívást.
- Szia Sarah! - köszöntem kedvesen.
- Cori! Nincs kedved ma egykor találkozni a kávézónál? - kérdezte izgatottan.
- De, lenne. Akkor egykor látjuk egymást. Szia! - mondtam, majd kinyomtam. Rápillantottam a kijelzőre. Fél egy, te jó Isten! Gyorsan beszaladtam a szobámba ruhaügyileg. Egy szakadt farmersortot, és ejtett vállú pólót vettem fel, amire a következő szöveg volt írva: 'Bitch please'. Még felvettem a fekete converse cipőmet, és elmentem sminkelni. Fekete szempillaspirál, szemhéjtus és szemhéjpúder, kész a tökéletes smink.  Engedtem, hogy a hajam szabadon a vállamra omoljon, majd felkaptam a táskám és lerobogtam a lépcsőn.
- Anya, elmentem a kávézóba Sarah-val, majd jövök! Szia!
- Rendben, szia! - köszönt ő is.
Beraktam a fülesemet, és elkezdtem hallgatni Somebody To Love-ot a Queentől. Igen, mert ez a zene kapta először ezt a nevet, nem pedig a JB-s cucc. Hamar a helyszínre értem, ahol már barátnőm tűkön ülve várt rám.
- Képzeld Cori, tegnap randiztam Adam-mel! - újságolta.
- Tényleg? Ez szuper! Mesélj!
- Háát, az úgy volt, hogy ugye tegnap délelőtt elmentem árulni a piacra virágokat. Ő odajött a standhoz és mpndta, hogy kérne egy csokor vörös rózsát, mert ma randira hív egy különleges lányt. Eladtam neki a virágokat, a legszebb csokrot állítottam elő. Aztán délután ahogy mentem haza az ajtónk előtt hevert ugyan az a csokor, amit én készítettem Adamnek! Még kártya is volt benne. Valami ilyesmi szöveggel: ,,Délután 5-kor találkozzunk a parkban, a szökőkútnál.  Csók: A." És ugye elkészültem, és tényleg ott volt a megbeszélt időpontban! Elhívott vacsizni meg filmezni, a nap végén pedig hazakísért, és megcsókolt! - mesélt csillogó szemekkel.
- Ez remek! Pont a legjobb pasit fogtad ki, gratulálok! - öleltem meg.
- Hé, tudod, hogy holnap évzáró! Remélem nem csinálsz semmi idiótaságot... - nézett rám szúrós tekintettel.
- Neem... Semmit. - mosolyogtam ördögien.
- Cori, kérlek, ne! Nagyon sok bajt okoztál már a suliban, a tanárok utálnak, nem akarod, hogy kicsapjanak, ugye? - mondta komolyan.
- Nekem már úgyis mindegy. - dőltem hátra a székemben.

Harry Styles szemszöge

- Niall, nem adnál abból a chipsből? - böktem az asztalon heverő kajára.
- Soha! - horkant fel. Csak mi ketten voltunk bent, a többiek kint kergetőztek és ugráltak a medencébe.
- Ha így állunk. - húztam gonosz vigyorra a számat. Megfogtam a kanapén lévő párnát, és minden erőmmel arcon csaptam vele.
- Idióta! - nevetett, majd elkezdtünk párna csatázni. A hangokra bejöttek a többiek is, s ránk vetették magukat. Csurom vizesek lettünk, mert nem törölköztek meg...
Miután vége lett a kis "játéknak", ledőltünk a kanapéra.
- Rendeljünk pizzát! - szólalt meg Liam.
- Répásat. - jelentette ki Louis, mintha ez lenne a világ legegyértelműbb dolga.
- Hülye! - vágtam hozzá egy kispárnát.
- Ne kezdd megint, Styles!
- Oké, oké... - adtam meg magam, majd elkapcsoltam szappanoperáról.

Anonim szemszöge

Hmm... Nem sejt semmit. Ha megszerzem, talán közelebb kerülhetek Corihoz, és megszerezhetem magamnak. Jó színész lennék. Ez a terv pedig tökéletes!
Gondolatban megveregettem a vállam, és töltöttem magamnak még egy korsó sört. Semmi sem állíthat meg. Semmi.

Hello!:))

Sziasztok! Itt kaptok egy kis ismertetőt a történetről, ráadásul megismerhetitek nagyjából a főszereplőt is. :) Jó olvasást!
xoxo: Miaa.

Corinna Kaliforniában él nevelőszüleivel és fogadott testvérével. Egész életében 'bajkeverő' volt, minden ünnepséget tönkretett, amit csak tudott. Másodikos a burbanki gimiben, a suli egyik legmenőbb csaja.
Viselkedése folyton nemtörődöm, embertársaival flegma, kivéve legjobb barátnőjével, Sarah-val. Nagyképű és öntelt, de ez persze csak álca.
Öt éves kora előtti időkből semmire sem emlékszik, hisz balesetet szenvedett, s azt sem tudja pontosan, kik a valódi szülei.
A lányt teljesen megedzették az évek, ezért erős, céltudatos. Sokan makacsnak, törtetőnek titulálják, de ez Corit nem zavarja.

Hamarosan itt az évzáró, ami ugye szép kis ünnepély; tökéletes arra, hogy valaki elrontsa az egészet. Ám ez a kis 'csíny' balul sül el: a lányt kitiltják a gimnáziumból, sőt elküldik egy másik országba, hogy ne itt "rontsa a levegőt". Barátnője osztozik sorsában, hisz ők imádják egymást, képesek feladni a másikért bármit.
Fájó szívvel búcsút mondanak a napsütötte Kaliforniának, és szembe kell nézniük a hűvös angolokkal.

És hogy kapcsolódik mindehhez a One Direction? Kövessétek a sztorit.;)